Időzavar

Mivel csak szombat délután mentem haza, pedig pénteken szoktam, most, amikor visszajöttem, úgy érzem, mintha vasárnap lenne, pedig már hétfő van.

Hatalmas megkönnyebbülés, hogy már nem kell menni a fogadóirodába. Nadine rám írt fél 2-kor, hogy viszem-e már a kulcsomat, vagy mi lesz, de hát ennél előbb nem tudtam vinni.

Reggel elrohantam a kiadóba a Tudhattad volna tiszteletpéldányaiért (jaj, nagyon szép, nagyon jó volt megfogni :) ), hazarohantam velük, aztán loholtam a Corvinba, hogy vegyek szemcseppet meg korrektort (jó, hát az is fontos, és teljesen elfogyott). 10:20-kor gyorsan vetettem egy pillantást a buszjegyemre, hogy tuti 11-kor megy-e a buszom a Népligetből, aztán láttam, hogy nem, mert 11:30-kor. Úgyhogy akkor beültem a Cserpesbe egy kakaóra, ez is jó volt :)

A vasárnapom is nagyon jó volt, mint a szombaton. Majdnem sikerült 10-re odaérni anyuékhoz, de végül csak kicsit később, viszont fél 5-ig együtt tudtunk lenni. Utána Andihoz voltunk hivatalosak a másik Andival, és bár nagyon-nagyon sokat késtünk mindketten (megúsztam volna 3-4 perccel, de a Kálvinon az a meglepetés ért, hogy csak 18 percenként jár a villamos, így nem 3-4 perc lett a vége), nagyon jó volt Andinál.

A kis lakásban is nagyon jó, csak majd ráfér egy jó nagy takarítás, ha hazamegyek, mert szegényt ellepi a por mostanra.

Amúgy nagyon szép az ősz, kicsit le is fényképeztem. (Most indult újra másodszor a fényképezőgépem számlálója, ami azt jelenti, hogy 2012 karácsonya óta összesen 20 ezer képet készítettem. Hmm.) Remélem, itt is jó idő lesz holnap, mert akkor sétálnék egyet a bécsi erdőben, hogy ott is fényképezzek egy kicsit szép őszt. Mostantól gőzerővel fordítok, hogy mire elkezdődik a CELTA, már jól álljak, és ne stresszeljek amiatt, hogy elég sokáig nem fog időm jutni rá, hogy ezzel is foglalkozzak. (Vagy csak heti pár óra.)







Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai