Holnap szabadnap!
És tanulmányt írok, majd futok. Ez a terv. Ja, és sütök rakott karfiolt. Azt a blamázst képzeljétek el! Megsütöm a karfiolt hagyományosan (karfiol megfőz, tetejére sajt, sütőbe befelé - ez hétfőn volt), majd miközben eszegetem a munkahelyen (ez kedden volt), hidegen, mert mikró nincs, miért is lenne, érzem, hogy valami fura, mintha legutóbb nem egészen ilyen lett volna ez a karfiol (még tavaly télen, Máltán), aztán rájövök a turpisságra - tavaly találtam egy tuti receptet, amely alapján a karfiolt rizses-sárgarépás-gombás egyveleggel rétegeztem, az úgy jóval izgalmasabb volt. Szóval holnap megint rakott karfiol lesz, csak most az új receptet használom hozzá.
Ma megszereltem a nyomtatót, az egyik automatát (elnyelt 100 eurót, és nem adott érte semmit), valamint kitaláltam, hogyan kell törzsvásárlói kártyával fizetni az automatás fizetésnél. Továbbá kaptam három randiajánlatot, egy telefonszámot és egy jeges teát. Hehe. Egyikük amúgy döbbenetesen sokat tud a magyar történelemről ahhoz képest, hogy osztrák, és a beszélgetés végén megkérdezte, törit tanulok-e az egyetemen, hogy ilyen jól tudom ezeket a dolgokat. Neeem, csak Csapody tanította a törit a gimiben :) Ettől a pasitól megtudtam, hogy a török uralom 150 éve alatt kihalt a magyarság egésze, mert aki nem tért át a hitükre, azt a törökök megölték, ezért a ma élő magyarok tulajdonképpen svábok, akiket az eredeti magyarok helyére telepítettek be. Ezt az érdekes teóriát azért igyekeztem helyre tenni, és elmagyarázni, hogy azért ennyire nem jártunk rosszul a török időkben. A másik, aki randira hívott, az a pasi, aki a hét elején két nap alatt 500 euróért fogadott, ő a nap folyamán többször is odajött megkérdezni, mikor iszunk meg valamit, mikor érek rá, hova jöjjön értem. Ő úgy flörtölt, hogy a szájához tartotta a papírfecnit, amin a fogadásai álltak, kicsit kidugta a nyelvét, és nyalogatta. Jáj. A harmadik meg elmesélte, hogy ő azért ül bent nálunk egész nap, mert most hajléktalan, mert válik, és a felesége van a lakásban, aki amúgy román, és 17 éve úgy lett osztrák állampolgár, hogy hozzáment ehhez a pasihoz, és most tessék, és hát nappal nálunk tud lenni (amúgy eddig egyszer fogadott, mióta én itt vagyok, akkor 2 euróért, amúgy csak vesz egy teát az automatából, és nézi a tévét), éjjel meg a Caritasnál alszik. Azért hogy milyen rémes helyzeteket tud teremteni az élet...
Megvan a jövő heti beosztás, szerdán van szabadnapom, amúgy mindig munka, és mindig este. Cukiiii. Jó, hát feltehetőleg jövő héten már nem dolgozom itt, de akkor is. Vannak azért dolgok. Megjött Nadine 5 előtt 5 perccel, és közölte, hogy 5-kor nem hazamenés van, hanem szépen átbattyogok abba a boltba, ahol kezdtem a működésemet, és odaadom a kulcsomat Almirának, hogy holnap reggel ki tudjon nyitni. Én értettem ennek szükségességét, mert kulcs nélkül tényleg nehéz bejönni, de hogy miért nem derül ez ki kicsit előbb, és miért rendelkeznek úgy a szabadidőmmel, mintha az övék lennék mindenestől, ezt a részt nem értem most sem. Nem örültem, mert a munkahelyről 15 perc alatt itthon vagyok, a másik hely szintén 15 perc, és onnan még 30, mire hazaérek. Na, hát leadtam a kulcsot Almirának, aki megint egy új kezdőt pátyolgat - ennek megörültem, mert hátha van akkor kicsit régebbi kezdő is (folyamatosan látom az álláshirdetésüket a Facebookon), és akkor nem olyan nagy kicseszés, ha lelépek.
Tanácsom a számotokra. Ha Ausztriában vagy Németországban utatokba kerül egy Nanu-Nana, nagy ívben kerüljétek ki! Ha nem teszitek, beszippant. Ők a Halloweent szkippelték (de csúnya ez leírva :O ), és már faltól falig tele vannak karácsonnyal. Találtam náluk egy-két ember számára ajándékötletet, plusz a bécsi lakásba dekorációt, sőt a Halloweenre és karácsonyra sütendő sütik számára fémdobozt, de még nem vettem semmit, mert még nincs pénzem.
A 6-os villamosnál ki volt írva hazafelé, hogy 19 perc múlva jön, azt hittem, dobok egy hátast. Nagyon kellett már nekem a mosdó, fáztam is, tökre szerettem volna már hazaérni, úgyhogy úgy döntöttem, nekiindulok gyalog. A telefonom utolsó leheletével még megnéztem a térképen, merre kell mennem, a térkép alapján felkészültem, hogy most órákig kell gyalogolnom a kietlen pusztaságban, a tízker határán, mire elérem a Quellenstraßét, amit már ismerek (mert egy sarokra lakom tőle), aztán szerintem nem léptem tízet, és már meg is érkeztem az utcába. Tényleg nem olyan nagy ez a Bécs, ha a térkép szerint nagy távolságok valójában ilyen picik.
Most mosok, közben veszek egy nagy levegőt, befejezem az anyaggyűjtést a tanulmányhoz, majd megkezdem magát a tanulmányt, hogy holnap befejezzem. Juhú!
Ma megszereltem a nyomtatót, az egyik automatát (elnyelt 100 eurót, és nem adott érte semmit), valamint kitaláltam, hogyan kell törzsvásárlói kártyával fizetni az automatás fizetésnél. Továbbá kaptam három randiajánlatot, egy telefonszámot és egy jeges teát. Hehe. Egyikük amúgy döbbenetesen sokat tud a magyar történelemről ahhoz képest, hogy osztrák, és a beszélgetés végén megkérdezte, törit tanulok-e az egyetemen, hogy ilyen jól tudom ezeket a dolgokat. Neeem, csak Csapody tanította a törit a gimiben :) Ettől a pasitól megtudtam, hogy a török uralom 150 éve alatt kihalt a magyarság egésze, mert aki nem tért át a hitükre, azt a törökök megölték, ezért a ma élő magyarok tulajdonképpen svábok, akiket az eredeti magyarok helyére telepítettek be. Ezt az érdekes teóriát azért igyekeztem helyre tenni, és elmagyarázni, hogy azért ennyire nem jártunk rosszul a török időkben. A másik, aki randira hívott, az a pasi, aki a hét elején két nap alatt 500 euróért fogadott, ő a nap folyamán többször is odajött megkérdezni, mikor iszunk meg valamit, mikor érek rá, hova jöjjön értem. Ő úgy flörtölt, hogy a szájához tartotta a papírfecnit, amin a fogadásai álltak, kicsit kidugta a nyelvét, és nyalogatta. Jáj. A harmadik meg elmesélte, hogy ő azért ül bent nálunk egész nap, mert most hajléktalan, mert válik, és a felesége van a lakásban, aki amúgy román, és 17 éve úgy lett osztrák állampolgár, hogy hozzáment ehhez a pasihoz, és most tessék, és hát nappal nálunk tud lenni (amúgy eddig egyszer fogadott, mióta én itt vagyok, akkor 2 euróért, amúgy csak vesz egy teát az automatából, és nézi a tévét), éjjel meg a Caritasnál alszik. Azért hogy milyen rémes helyzeteket tud teremteni az élet...
Megvan a jövő heti beosztás, szerdán van szabadnapom, amúgy mindig munka, és mindig este. Cukiiii. Jó, hát feltehetőleg jövő héten már nem dolgozom itt, de akkor is. Vannak azért dolgok. Megjött Nadine 5 előtt 5 perccel, és közölte, hogy 5-kor nem hazamenés van, hanem szépen átbattyogok abba a boltba, ahol kezdtem a működésemet, és odaadom a kulcsomat Almirának, hogy holnap reggel ki tudjon nyitni. Én értettem ennek szükségességét, mert kulcs nélkül tényleg nehéz bejönni, de hogy miért nem derül ez ki kicsit előbb, és miért rendelkeznek úgy a szabadidőmmel, mintha az övék lennék mindenestől, ezt a részt nem értem most sem. Nem örültem, mert a munkahelyről 15 perc alatt itthon vagyok, a másik hely szintén 15 perc, és onnan még 30, mire hazaérek. Na, hát leadtam a kulcsot Almirának, aki megint egy új kezdőt pátyolgat - ennek megörültem, mert hátha van akkor kicsit régebbi kezdő is (folyamatosan látom az álláshirdetésüket a Facebookon), és akkor nem olyan nagy kicseszés, ha lelépek.
Tanácsom a számotokra. Ha Ausztriában vagy Németországban utatokba kerül egy Nanu-Nana, nagy ívben kerüljétek ki! Ha nem teszitek, beszippant. Ők a Halloweent szkippelték (de csúnya ez leírva :O ), és már faltól falig tele vannak karácsonnyal. Találtam náluk egy-két ember számára ajándékötletet, plusz a bécsi lakásba dekorációt, sőt a Halloweenre és karácsonyra sütendő sütik számára fémdobozt, de még nem vettem semmit, mert még nincs pénzem.
A 6-os villamosnál ki volt írva hazafelé, hogy 19 perc múlva jön, azt hittem, dobok egy hátast. Nagyon kellett már nekem a mosdó, fáztam is, tökre szerettem volna már hazaérni, úgyhogy úgy döntöttem, nekiindulok gyalog. A telefonom utolsó leheletével még megnéztem a térképen, merre kell mennem, a térkép alapján felkészültem, hogy most órákig kell gyalogolnom a kietlen pusztaságban, a tízker határán, mire elérem a Quellenstraßét, amit már ismerek (mert egy sarokra lakom tőle), aztán szerintem nem léptem tízet, és már meg is érkeztem az utcába. Tényleg nem olyan nagy ez a Bécs, ha a térkép szerint nagy távolságok valójában ilyen picik.
Most mosok, közben veszek egy nagy levegőt, befejezem az anyaggyűjtést a tanulmányhoz, majd megkezdem magát a tanulmányt, hogy holnap befejezzem. Juhú!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése