Halálozások
Még moderátorként dolgoztam, és semmi időm nem volt semmire, következésképpen sem híreket, sem Facebookot nem láttam, amikor meghalt E.L. Doctorow, az egyik kedvenc íróm. Nagyon elszomorított, amikor egy héttel később értesültem a haláláról. Amerikanisztika szakos koromban ismertem meg, talán másodévben, a kedvenc oktatóm és témavezetőm, Ryan jóvoltából. Elolvastuk tőle a Világkiállítást és a Ragtime-ot, és engem teljesen lenyűgözött mindkettő. A Világkiállításban nagyon meghatott az, ahogy a gyereket ábrázolta Doctorow, mert abból az derült ki számomra, hogy olyan felnőtt, aki nem felejtette el, milyen volt gyereknek lenni, ami nagyon nagy érték. A Ragtime azzal ejtett rabul, ahogy bemutatta a XX. század elejét, a film és a ragtime műfaj születését. Később még elolvastam tőle a Vöcsök-tó című regényt, és belekezdtem a Daniel könyvébe is, de az annyira nyomasztó már mindjárt az első oldalon, hogy nem volt erőm folytatni. De meglepődnék, ha nem lenne zseniális, szóval egyszer még elolvasom. Nagyon sajnálom Doctorowot, nagyon-nagyon.
És meghalt Czeizel Endre is. Anyu hozzá járt családtervezési tanácsadásra, tőle kapott vitaminokat, amikor gyerekvállalásra készült. Emiatt eleve közelebb éreztem magamhoz, mint egy random híres embert, de később olvastam annak a könyvének egy részét, amiben azt kutatta, hogyan határozza meg a szülők élettartama a gyerek várható élettartamát - nagyon érdekes volt, ahogy arról írt, Petőfi vagy József Attila meddig élhetett volna a szülei élete alapján, ha nem tűnik el Segesvárnál, illetve nem gázolja halálra a vonat.
Aztán meghalt Fejes Endre is. Róla nem mondanám, hogy ismertem a munkásságát, csak a Jó estét, nyár, jó estét, szerelem! című kisregényét olvastam tiniként, de azt nagyon szerettem. Nagyon komoly könyvnek éreztem. A nosztalgia kedvéért vettem is jegyet jövő hétvégére a színdarabra, amit most mutat majd be a Vígszínház, és gondoltam is, mennyire szép pillanat lesz, amikor a bemutatón felhívják a színpadra, és gratulálnak neki. De már nem hívhatják fel, nem gratulálhatnak neki, mert nem várta meg a bemutatót. Csak másfél héttel marad le róla.
Kár értük (is).
És meghalt Czeizel Endre is. Anyu hozzá járt családtervezési tanácsadásra, tőle kapott vitaminokat, amikor gyerekvállalásra készült. Emiatt eleve közelebb éreztem magamhoz, mint egy random híres embert, de később olvastam annak a könyvének egy részét, amiben azt kutatta, hogyan határozza meg a szülők élettartama a gyerek várható élettartamát - nagyon érdekes volt, ahogy arról írt, Petőfi vagy József Attila meddig élhetett volna a szülei élete alapján, ha nem tűnik el Segesvárnál, illetve nem gázolja halálra a vonat.
Aztán meghalt Fejes Endre is. Róla nem mondanám, hogy ismertem a munkásságát, csak a Jó estét, nyár, jó estét, szerelem! című kisregényét olvastam tiniként, de azt nagyon szerettem. Nagyon komoly könyvnek éreztem. A nosztalgia kedvéért vettem is jegyet jövő hétvégére a színdarabra, amit most mutat majd be a Vígszínház, és gondoltam is, mennyire szép pillanat lesz, amikor a bemutatón felhívják a színpadra, és gratulálnak neki. De már nem hívhatják fel, nem gratulálhatnak neki, mert nem várta meg a bemutatót. Csak másfél héttel marad le róla.
Kár értük (is).
Megjegyzések
Megjegyzés küldése