Fawlty Towers

Van, hogy érdemes visszatévedni régebben gyakran látogatott oldalakra, mint amilyen a comment:com is. Éppen ma írtak róla, hogy 40 éves a Fawlty Towers, avagy a Waczak Szálló, én meg rögtön el is döntöttem, hogy akkor most ez lesz a sorozatom. Nem annyira emlékszem rá, pedig tudom, hogy gyerekkoromban (is) ment a tévében, és anyuék nézték, de valamiért csak a németes rész maradt meg. Talán azért, mert akkor még nem annyira tudtam értékelni az angol humort, kicsi voltam hozzá.

Most viszont már nekem való, az első részen mindjárt nagyszerűen szórakoztam. Csak egy szuper jelenet az epizódból:

Basil és Lord Melbury

Megjegyzések

  1. Fruzsi2015. szeptember 22. 11:36

    Jaj, imádom, egyik kedvenc :) A "Que?" Manueltől nálunk szállóige lett :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Luca2015. szeptember 22. 13:13

      Manuel nagyon helyes karakter :) Az elég elgondolkodtató, hogy Cleese saját bevallása szerint a sorozatnak valóságalalapja van, Fawltyt egy valódi szállótulajdonosról mintázta, akinél egyszer a Monty Pythonnal megszálltak. Neki egy magyar, angolul alig tudó alkalmazottja volt.

      Ha ennek a 12 résznek a végére érek (ez hamar meglesz), jön majd a Fekete Vipera, aztán a Csengetett, mylord? Kedvet kaptam a régi angolokhoz :)

      Törlés
  2. Fruzsi2015. szeptember 22. 14:54

    Helyes sztori, de nem vennék arra mérget, hogy valóban magyar volt az illető - ugyanis a "dirty hungarian phrasebook" scatch-be sem sikerült nekik eltalálni a magyar nyelvet :D
    Csengetett, mylord?-od kb 2 hónapja néztem végig, bár az pont azon kevés sorozatok egyike, amit magyar szinkronnal jobban szeretek :) Nekem a repülő cirkuszt kellene újranézni már lassan :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Luca2015. szeptember 22. 19:46

      Hú, én a Repülő Cirkuszt egyszer egy 24 órás Monty Python-maraton alkalmával kezdtem el nézni a Filmmúzeumon, és hamar kiderült, hogy töményen nem jó :D Adagolni kell, akkor emészthető (számomra is). Amúgy nagyon szeretem ezt a bagázst, tiszta dilisek :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk