True Detective

Sokan mondták, hogy nagyon jó sorozat, érdemes nézni. Nekem mostanában elfogyott kicsit a néznivalóm, mert bár a Family Guyból még nagyon sok van vissza, de az annyira idétlen, hogy nem mindig van hozzá hangulatom, előfordul, hogy valami normálisabbat néznék. Szóval kipróbáltam a True Detective-et, és így a harmadik rész után már határozottan állíthatom, hogy hanyatt estem tőle. Nem is gondoltam volna, hogy egy sorozat ennyire jó lehet. Na, jó, de, a Sherlock is legalább ilyen jó, csak ez kicsit máshogy jó. Nagyon profik a színészek, nem is kis nevek, nagyon érdekes a történet, és különösen izgalmas ez a lassú, kényelmes történetvezetés. Megpróbáltam elképzelni, hogyan dolgozná fel ugyanezt az ötletet mondjuk a Castle, amit szintén nagyon szeretek, és hát náluk azért beleférne 45 percbe tokkal-vonóval, itt meg - érzésem szerint - 8x60 perc alatt fogjuk megtudni, ki a gyilkos, és miért csinálta, amit csinált. Aztán az is lehet, hogy a következő részben már kiderül, de akkor nagyon kíváncsi leszek, mivel telik az évad második négy része.

Szóval zseniális a sorozat, Woody Harrelson és Matthew McConaughey hatalmasat alakít benne. Utóbbi játéka kapcsán azon mosolygok, hogy simán át lehetne őt tenni a Sherlockba, Benedict Cumberbatch meg megkaphatná az ő szerepét, és akkor is ugyanilyen zseniális maradna mindkét sorozat.

És még a zenéje is hatalmas.


Nézzétek! Megérdemli.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai