Álomvilág

Olyanokat álmodtam, de olyanokat...

Mentem hazafelé, valami olyan helyre, ahol panelek vannak, és amivel egyszer nagyon régen már álmodtam. Rám szállt három srác, és hiába menekültem be a házba, ami belülről úgy nézett ki, mint anyuéké, hiába zártam be nagy nehezen az összes zárat (ami meg mind itthon van), mert valahogy nem sikerült, nem fogott a kulcs, vagy nem tudom, de simán rám nyomták az ajtót. Erre felrohantam a lépcsőn, és megpróbáltam bezárni a másik ajtót, de az sem sikerült, mert túl erősen nyomták a túloldalról. Aztán kijött apu a spejzből, de nem apu volt, hanem Piton professzor, ami annyira durva, hogy még álmomban sem értettem, hogyan történt. Nem tudom, mit csináltak vele a fiúk, de nem nagyon tiltakozott, faarccal nézett, ahogy Piton professzor általában szokott.

Aztán meg lettek valami sünik egy új álomban. A földön mászkáltam négykézláb, ami abszolút nem jellemző rám, és mindenfelé sünik voltak, és igyekeztem nem beletenyerelni-térdelni egyikbe sem. És felfedeztem, hogy a süni, amikor nem gömbölyödik össze, nagyon cuki, és azt is, hogy a sünik azt csinálják, hogy négyen-öten összeállnak, együtt alkotnak egy tüskés gömböt, és úgy gurulnak a céljuk felé.

Pedig nem ittam, és nem is ettem lefekvés előtt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai