Férfiak pt. sok
Írt Facebookon az egyik közepesen szimpi máltai srác, hogy régen látott már Couchsurfing-találkozón, mi történt velem. Elmeséltem, hogy most ilyen fura időbeosztásban dolgozom, többek között pénteken is éjfélig. Ezek után, hogy legyek már én is jófej, ha ő kedves, megkérdeztem, milyen volt a római vakáció, és mi az a molinó, amit lobogtat minden képen, és az van ráírva, hogy "You Should Be Here". Azt felelte, szívesen elmeséli, de hosszú sztori, és mivel úgysem láttuk egymást egy hónapja, egy kávé mellett szeretné. Tökre odavoltam, milyen barátságos már.
A találkozóra hétfőn került sor, mikor visszaértem Gozóról. Barátságos meg kedves? Egy lófütyit. Elém tolta a laptopját, majd elég erősen bekezdett: erről nem beszél akárkinek, nekem is csak azért mondja el, mert én igazán megérdemlem, mert az alapján, amennyire ismer (= semennyire), én igazán jó ember vagyok. Ekkor gondoltam rá, hogy felállok és hazajövök, merthogy ez egy kib. piramisjáték lesz, de végül nem tettem, mert ha még eljutok Couchsurfingre, fogunk találkozni, ezért nem akartam megsérteni. Tehát végignéztem a videóját, mind a húsz percet. Arról szól a sztori, hogy ha beszállsz, akkor kedvezményesen utazhatsz bárhová a világon, és ehhez csak azt kell tenned, hogy lobogtatod a hülye molinójukat, és a fényképet feltöltöd a Facebookra. A 10. perc környékén derültek ki a turpisságok: a beugró 200 dollár (!), aztán az első évben havi 50 dollárt fizetek, de ha hozok 4 embert az első két hétben (!!), akkor nekem nagyon jó lesz, mert csak havi 30 dollárt fizetek, és ha ők is hoznak 4 embert, akkor meg kva gazdag leszek egy éven belül. Mondtam a srácnak, hogy ez akkor az első évben 800 dollár (itt leolvadt az arcáról a vigyor, nyilvánvalóan nem volt benne a tervben, hogy képes vagyok alapvető matematikai műveletek elvégzésére meg gondolkodásra), és én 800 dollárt kb. két-három év alatt nyaralok el, úgyhogy bocs, de marhára nem. Győzködött még egy darabig, de nem győzött meg. Nem örült. Én sem örültem annak, hogy hulla fáradtan nem itthon lazulok, hanem ilyen hülyeségekre megy el egy órám, mert ilyen aljas módon csapdába csalt.
Az erős kezdéshez erős befejezés is dukált. Megkérdezte, van-e valami más fizetőeszközünk, ha nem euróval fizetünk. (Megdöbbent azon, hogy nem eurónk van, mintha az EU-ban mindenkinek az lenne, omg.) Aztán megkérdezte, nálunk mindenki beszél-e németül (mert én beszélek), mondtam, nem mindenki, egyre kevesebben, de volt idő, amikor még hivatalos nyelv is volt nálunk a német. Kérdés: "És azért van nektek valami saját nyelvetek Magyarországon?" Nem, basszus, mutogatunk meg lerajzoljuk, amit mondani akarunk. Édes istenem! Fogom a fejem, még mindig.
A találkozóra hétfőn került sor, mikor visszaértem Gozóról. Barátságos meg kedves? Egy lófütyit. Elém tolta a laptopját, majd elég erősen bekezdett: erről nem beszél akárkinek, nekem is csak azért mondja el, mert én igazán megérdemlem, mert az alapján, amennyire ismer (= semennyire), én igazán jó ember vagyok. Ekkor gondoltam rá, hogy felállok és hazajövök, merthogy ez egy kib. piramisjáték lesz, de végül nem tettem, mert ha még eljutok Couchsurfingre, fogunk találkozni, ezért nem akartam megsérteni. Tehát végignéztem a videóját, mind a húsz percet. Arról szól a sztori, hogy ha beszállsz, akkor kedvezményesen utazhatsz bárhová a világon, és ehhez csak azt kell tenned, hogy lobogtatod a hülye molinójukat, és a fényképet feltöltöd a Facebookra. A 10. perc környékén derültek ki a turpisságok: a beugró 200 dollár (!), aztán az első évben havi 50 dollárt fizetek, de ha hozok 4 embert az első két hétben (!!), akkor nekem nagyon jó lesz, mert csak havi 30 dollárt fizetek, és ha ők is hoznak 4 embert, akkor meg kva gazdag leszek egy éven belül. Mondtam a srácnak, hogy ez akkor az első évben 800 dollár (itt leolvadt az arcáról a vigyor, nyilvánvalóan nem volt benne a tervben, hogy képes vagyok alapvető matematikai műveletek elvégzésére meg gondolkodásra), és én 800 dollárt kb. két-három év alatt nyaralok el, úgyhogy bocs, de marhára nem. Győzködött még egy darabig, de nem győzött meg. Nem örült. Én sem örültem annak, hogy hulla fáradtan nem itthon lazulok, hanem ilyen hülyeségekre megy el egy órám, mert ilyen aljas módon csapdába csalt.
Az erős kezdéshez erős befejezés is dukált. Megkérdezte, van-e valami más fizetőeszközünk, ha nem euróval fizetünk. (Megdöbbent azon, hogy nem eurónk van, mintha az EU-ban mindenkinek az lenne, omg.) Aztán megkérdezte, nálunk mindenki beszél-e németül (mert én beszélek), mondtam, nem mindenki, egyre kevesebben, de volt idő, amikor még hivatalos nyelv is volt nálunk a német. Kérdés: "És azért van nektek valami saját nyelvetek Magyarországon?" Nem, basszus, mutogatunk meg lerajzoljuk, amit mondani akarunk. Édes istenem! Fogom a fejem, még mindig.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése