Első igazi munkanap
Megvolt az első éles napom, illetve ez még mindig betanításnak számít, de rendes műszak volt, és a kollégáim között ültem. Valami elképesztően lassan telt el ez a nyolc és fél óra, mert alig volt e-mail. Amikor múlt héten belekukkantottunk a rendszerbe, 200 darab volt, ma a történet csúcspontján is csak 25, és mi Irinával nem nyithatunk még meg bármit, csak profilt meg előfizetést törölhetünk, esetleg egyszerűbb kérdésekre válaszolhatunk. De nemcsak mi unatkoztunk, hanem mindenki, aki a németesek közül bent volt. Antje, a trénerünk azért igyekezett lefoglalni minket, elmagyarázott egy csomó mindent, megbeszéltünk pár e-mailt, megmutatott egy-két összetettebb esetet is, hogy azzal mit kell kezdeni, ilyenek, de hát ezt nem lehet nyolc órán át húzni. A hangulat egyébként tök jó, nem lesz itt gond, legalábbis remélem.
A közvetlen kollégák között van egy magyar lány, akinek kb. ugyanaz a története a német nyelvvel, mint nekem: valamikor nagyon magas szinten tudta, aztán hosszú évekig nem használta semmire, és megkopott a tudása, főleg szóban, az írással nincs gondja. A megoldása viszont teljesen más - ő nem hajlandó megszólalni németül, az összes németessel angolul beszél, én meg azért akartam ide bekerülni, hogy rá legyek kényszerítve, hogy németül beszéljek, és visszajöjjön szépen a rutinom. Egyébként nem is gondoltam én ezt rosszul. Tegnap este azzal melegítettem a mai műszakra, hogy miután Ruben hazament, csak Németországban élő emberek maradtak (Franzi meg a két Michael németek, Jia Wei öt éve orvostanhallgató Heidelbergben), ezért onnantól németül beszéltünk. Akadoztam, persze, de azért csak mondtam németül, amit akartam, és ma már nem voltak olyan komoly gondok, csak este 10 után, amikor már olyan fáradt voltam, hogy a beszédértésem is jelentősen lecsökkent, hát még a beszédkészségem. Sőt 11 magasságában már teljesen esetleges volt, milyen nyelven szólaltam meg, Irina nézett is furán, amikor magyarul szóltam hozzá
Azt az infót kaptam ma, hogy hamarosan lesz nálunk éjszakai műszak is, éjféltől reggel 7-ig, és nagy felháborodás van, mert az egész műszakra bruttó 5 eurós pótlékot szeretnének fizetni majd azoknak a szerencséseknek, akiket oda osztanak be, és ezt enyhén szólva is keveslik a kollégák. Hát, majd meglátjuk. Én mindent elfogadok, mindenbe beleegyezem, csak hazamehessek karácsonyra, ez a tervem.
Bár a magyar főnököm azt javasolta, ne vegyem igénybe az éjfélkor végző kollégák számára felajánlott transzferbuszt, mert idiótán vezet a sofőr, és nagyon sokáig tarthat hazaérni, mert a sofőr dönti el, milyen sorrendben dobálja ki az embereket, úgy gondoltam, azért én megkockáztatom. És jól tettem. Két kisbusz van, az egyik délre megy, a másik északra. Az északiak közül mindenki Sliemába vagy St. Julian'sbe akart ma hazaérni (többek között azért is írtam fel magam a listára, mert ezt láttam), és mivel én Sliema legelején lakom (a munkahely irányából nézve), én szállhattam ki legelőször. Éjfél után 5 perccel indultunk, a háztól 100 méterre lehetett kiszállni, éjfél után 10 perccel már a házban voltam. Azért figyeltem a hazavezető utat is, szépen ki van világítva, semmi aggasztót nem láttam, sokan járkálnak még éjfélkor, és egy-két kollégát is láttam felfelé baktatni az emelkedőn, aminek a házunk előtt van vége, szóval vész esetén majd simán hazasétálok, de azért ez így kényelmesebbnek tűnt. Ja, és semmi durva nem volt a sofőr vezetési stílusában.
Holnap nem műszakolunk, hanem fél 12-re megyünk, 8-ig dolgozunk, aztán csapatot építünk. Mindenki, a randioldal mindenféle nyelvű ügyfélszolgálatosa. St. Julian'sbe megyünk bowlingozni meg kajálni, lesznek játékok, és utána javasolják a Paceville-be történő tovább haladást, de nehezen tudom elképzelni, hogy éljek a lehetőséggel, majd inkább igyekszem az előtte lévő 3 órát kihasználni a barátkozásra. Annyira örülök, hogy pont most sikerült belecsöppenni ebbe, amikor ilyen tök jó program lesz :) Aztán pénteken meg, mivel ez az utolsó augusztusi péntek, az augusztusban születettek köszöntése lesz a kantinban 3-kor, ami sütivel jár, és hát sütiiii :) Ott a helyem.
Ma délelőtt fordítottam 15 oldalt, 70 van hátra a könyvből. Ez 7 nagyon laza nap, olyan műszak elé simán beférős. Holnap ugyan nem lesz lehetőségem arra se, hogy megnyissam a dokumentumot, viszont az utána következő 7 napból mindjárt kettő szabadnap, vagyis elvileg jövő keddre a könyv végére érek, és kezdhetem a szöveg újraolvasását, csinosítgatását. Azért ez megnyugtató.
A közvetlen kollégák között van egy magyar lány, akinek kb. ugyanaz a története a német nyelvvel, mint nekem: valamikor nagyon magas szinten tudta, aztán hosszú évekig nem használta semmire, és megkopott a tudása, főleg szóban, az írással nincs gondja. A megoldása viszont teljesen más - ő nem hajlandó megszólalni németül, az összes németessel angolul beszél, én meg azért akartam ide bekerülni, hogy rá legyek kényszerítve, hogy németül beszéljek, és visszajöjjön szépen a rutinom. Egyébként nem is gondoltam én ezt rosszul. Tegnap este azzal melegítettem a mai műszakra, hogy miután Ruben hazament, csak Németországban élő emberek maradtak (Franzi meg a két Michael németek, Jia Wei öt éve orvostanhallgató Heidelbergben), ezért onnantól németül beszéltünk. Akadoztam, persze, de azért csak mondtam németül, amit akartam, és ma már nem voltak olyan komoly gondok, csak este 10 után, amikor már olyan fáradt voltam, hogy a beszédértésem is jelentősen lecsökkent, hát még a beszédkészségem. Sőt 11 magasságában már teljesen esetleges volt, milyen nyelven szólaltam meg, Irina nézett is furán, amikor magyarul szóltam hozzá
Azt az infót kaptam ma, hogy hamarosan lesz nálunk éjszakai műszak is, éjféltől reggel 7-ig, és nagy felháborodás van, mert az egész műszakra bruttó 5 eurós pótlékot szeretnének fizetni majd azoknak a szerencséseknek, akiket oda osztanak be, és ezt enyhén szólva is keveslik a kollégák. Hát, majd meglátjuk. Én mindent elfogadok, mindenbe beleegyezem, csak hazamehessek karácsonyra, ez a tervem.
Bár a magyar főnököm azt javasolta, ne vegyem igénybe az éjfélkor végző kollégák számára felajánlott transzferbuszt, mert idiótán vezet a sofőr, és nagyon sokáig tarthat hazaérni, mert a sofőr dönti el, milyen sorrendben dobálja ki az embereket, úgy gondoltam, azért én megkockáztatom. És jól tettem. Két kisbusz van, az egyik délre megy, a másik északra. Az északiak közül mindenki Sliemába vagy St. Julian'sbe akart ma hazaérni (többek között azért is írtam fel magam a listára, mert ezt láttam), és mivel én Sliema legelején lakom (a munkahely irányából nézve), én szállhattam ki legelőször. Éjfél után 5 perccel indultunk, a háztól 100 méterre lehetett kiszállni, éjfél után 10 perccel már a házban voltam. Azért figyeltem a hazavezető utat is, szépen ki van világítva, semmi aggasztót nem láttam, sokan járkálnak még éjfélkor, és egy-két kollégát is láttam felfelé baktatni az emelkedőn, aminek a házunk előtt van vége, szóval vész esetén majd simán hazasétálok, de azért ez így kényelmesebbnek tűnt. Ja, és semmi durva nem volt a sofőr vezetési stílusában.
Holnap nem műszakolunk, hanem fél 12-re megyünk, 8-ig dolgozunk, aztán csapatot építünk. Mindenki, a randioldal mindenféle nyelvű ügyfélszolgálatosa. St. Julian'sbe megyünk bowlingozni meg kajálni, lesznek játékok, és utána javasolják a Paceville-be történő tovább haladást, de nehezen tudom elképzelni, hogy éljek a lehetőséggel, majd inkább igyekszem az előtte lévő 3 órát kihasználni a barátkozásra. Annyira örülök, hogy pont most sikerült belecsöppenni ebbe, amikor ilyen tök jó program lesz :) Aztán pénteken meg, mivel ez az utolsó augusztusi péntek, az augusztusban születettek köszöntése lesz a kantinban 3-kor, ami sütivel jár, és hát sütiiii :) Ott a helyem.
Ma délelőtt fordítottam 15 oldalt, 70 van hátra a könyvből. Ez 7 nagyon laza nap, olyan műszak elé simán beférős. Holnap ugyan nem lesz lehetőségem arra se, hogy megnyissam a dokumentumot, viszont az utána következő 7 napból mindjárt kettő szabadnap, vagyis elvileg jövő keddre a könyv végére érek, és kezdhetem a szöveg újraolvasását, csinosítgatását. Azért ez megnyugtató.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése