Lakótárs

Ha jól érzékelem, emeltük a tétet. Most már nemcsak a közös helyiségek tisztán tartása egyedül az én feladatom, de a közösen használt eszközök beszerzése is, amikor pedig a beköltözésemkor megállapodtunk, hogy mindent felváltva veszünk.

Én vettem a legutóbbi kör
- mosószert
- mosogatószert
- alufóliát
- pirospaprikát
- sót.

Ezek mindegyike elfogyott kb. egy hete, de új nem vevődött helyettük. Pedig Paolo is észrevette a problémát: tegnap már másodszor öntötte fel a mosogatószer maradékát vízzel. Pedig amikor ezek a dolgok kb, félig voltak, még meg is beszéltük, hogy én vettem őket, és ezért következő körben majd ő fogja. Gondolom, ha egyszer végre összefutnánk (a beosztásom mellett hétvége óta nem láttam), arra hivatkozna, hogy neki nem erőssége az emlékezőtehetség, ezért elfelejtette, hogy most rajta a sor.

Lehet, hogy javasolni fogom, hogy mindenki vegye magának ezeket a dolgokat, és tartsa a saját szobájában, na, jó, a sót meg paprikát nem kell, de a mosószert meg a mosogatószert igen.

Két és fél hónapja lakunk együtt, és nem tudom eldönteni, mennyire normális, hogy most már egészen tele a hócipőm, illetve lehet-e, hogy ez a mélypont, és később a körülmények változása nélkül is visszajutunk oda, hogy semmi bajom Paolóval.

Azért teljesen élénken el tudom képzelni, mekkora megkönnyebbülés lesz, amikor hazamegyek, és csak akkor fog elfogyni a mosószer, ha én elhasználom, és csak akkor lesz koszos a tűzhely, ha én összekoszolom.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai