Eddigi tapasztalatok és aggodalom

Nagyon jót tesz nekem ez a munkahely, máris sokkal nagyobb az önbizalmam, ha németül kell beszélni, mint eddig volt. Már nem vagyok lassú, csak a műszak elején, amíg bele nem melegszem, aztán már tök folyékonyan, tök kevés hibával mondom, ami eszembe jut.

Írtam a csoportvezetőmnek, hogy karácsonyra mindenképp haza szeretnék menni, mert akkor már fél éve lesz, hogy utoljára láttam a családomat, és nagyon fontos nekem, hogy a karácsonyt velük tölthessem. A csoportvezető erre azt válaszolta (szóban), hogy még nagyon korán van ehhez (mások azt mondták, már most szóljak, nehogy más beelőzzön az ilyen jellegű igényével), és majd meglátjuk, mert ha kilencen vagyunk a csoportban, akkor pl. négy-öt ember nem mehet haza karácsonyra, mert olyankor sok a munka. Antje, a kisfőnök ugyan mondta, hogy ők a férjével egész karácsonykor itt lesznek, és szívesen dolgoznak, de ezt a csoportvezető elengedte a füle mellett. Mindenesetre azt mondta, eddig csak egy ember jelezte, hogy karácsonyra haza akar menni, és majd pár hónap múlva megnézzük, én is hazamehetek-e. Nem tudom, mi lesz, ha nem. Több lehetőség is fennáll.
1. Tudomásul veszem, és életemben először nem a családommal töltöm a karácsonyt, hanem külföldön, tök egyedül (mert Paolo hazamegy, és hóttutiziher, hogy Danijela sem pont az ünnepet fogja Máltán tölteni).
2. Felvetem még idejében, hogy vezessék be a home office lehetőségét, és akkor hajlandó vagyok dec. 26-tól 30-ig dolgozni, de mondjuk 24-25-én akkor sem. Sajnálom, a karácsony az karácsony.
3. Eljövök.

De azért nagyon bízom benne, hogy mivel időben szóltam, haza fognak engedni. Szurkoljatok, légyszi, nagyon-nagyon fontos nekem, hogy otthon lehessek az ünnepekkor!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai