Hungarian Party
Este 10-re hirdették meg a magyar bulit, de Pannáék mondták, hogy előtte üljünk be valahová, mert a bulin úgysem tudunk majd beszélgetni. Így is lett. Egy darabig a kikötőben ültünk, aztán egy Beer Garden nevű helyen, és bár mondtam, hogy nem kérek inni, végül egy csomó ocsmányságot ittam, fröccsöt, whisky-kólát meg egyéb szörnyűségeket. Ezek kellően ellazítottak, viszont a gyomrom teljesen készen volt, alig vártam, hogy reggel legyen, és lehessen reggelizni. Nincs mit tenni, utálom a piát.
11-kor odamentünk a bulihelyre, teljesen üres volt, mondta is a kidobó, hogy majd 1-kor kezd DJ Sterbinszky. Szerintem ez pofátlanság, de lehet, hogy csak nem járok eleget bulizni, ezért fogalmam sincs, hogy működik ez. Mindenesetre ekkor újból beültünk a Beer Gardenbe, további ocsmányságokat ittunk, majd fél 2-kor végre arra értünk oda a helyre, hogy már elkezdődött a buli. Nem jöttem rá, Sterbinszky mitől akkora istenkirály, de ízlések és pofonok, ugye. Amúgy voltunk vagy harmincan, ebből húsz-huszonöt magyar, a többi olasz meg Brian, aki Panna barátja és ír. Elég sokat táncoltunk, de aztán fél 4 körül mind úgy láttuk, hogy jobb lenne hazaindulni. Nagyon fura nekem, hogy bár tilos a klubokban a dohányzás, itt mégis egy csomóan rágyújtottak, úgyhogy mindenem bűzlött a cigifüsttől, mire hazaértem, a hangom meg reggelre sem jött vissza, annyira marta a torkomat a füst. Ketten is megpróbáltak ismerkedni velem, az egyik egy olasz, a másik egy magyar srác volt, de igazából egyik sem volt szimpatikus, ők meg még részegen is elég könnyen-gyorsan fogták a jelet, úgyhogy nem nagyon firtatták a barátkozást.
Szóval fél 4-kor elindultunk hazafelé. Úgy volt, hogy Pannáék elsétálnak velem a hostelig, aztán ők onnan hazamennek (kb. még tíz perc). De nem ez lett, hanem az, hogy kb. 200 méter után leültünk egy buszmegállóban, majd érkezett egy taxi, megkérdezte, kell-e fuvar, mi Pannával mondtuk, hogy nem, de Brian mondta, hogy igen, és nekiállt megmagyarázni a taxisnak, hogy ha keresztül-kasul bekocsikázza velünk Sliemát és San Giljant, az nem 15 euró, csak 10. Ezt azért nem értettem, mert a taxisoknak meghatározott tarifájuk van, ami fent van a neten, mindenféle turistakiadványban is megtalálható, szóval nem az a tipikus alkudható történet. Fél órája üldögéltünk ott, amikor hirtelen elemi erővel tört rám a fáradtság, és mondtam Pannának, hogy én nem tudok itt ülni tovább, nekem muszáj hazamennem és lefeküdnöm. Kérdeztem, Brian megsértődik-e, ha én most elhúzok, de mondta, hogy nem, csak abból lenne gáz, ha ő velem jönne. Úgyhogy hazaballagtam. Nem voltam különösebben boldog ettől a döntésemtől, mert teljes sötétben, hajnali 4 és fél 5 között egyedül sétálni nőként nem tűnt annyira jó ötletnek, de semmi bajom sem lett, hála az égnek. Elég gyorsan szedtem a lábamat, nagyon céltudatosan közlekedtem, úgyhogy esélye sem volt senkinek még csak megszólítani sem. De azért mázli, hogy a hostelhez végig a tengerparti sétányon lehet eljutni, csak az utolsó kb. 100 méteren kell ráfordulni egy kis mellékutcára. Végül fél 5-re értem haza.
Ha értékelni kéne az élményt, azt mondanám, 10-ből 6 vagy 7. Az mindenesetre kiderült, hogy továbbra sem fogok átmenni partiállatba.
Szerelemhajó a Spinola-öbölben
Beer Garden
Szintén
11-kor odamentünk a bulihelyre, teljesen üres volt, mondta is a kidobó, hogy majd 1-kor kezd DJ Sterbinszky. Szerintem ez pofátlanság, de lehet, hogy csak nem járok eleget bulizni, ezért fogalmam sincs, hogy működik ez. Mindenesetre ekkor újból beültünk a Beer Gardenbe, további ocsmányságokat ittunk, majd fél 2-kor végre arra értünk oda a helyre, hogy már elkezdődött a buli. Nem jöttem rá, Sterbinszky mitől akkora istenkirály, de ízlések és pofonok, ugye. Amúgy voltunk vagy harmincan, ebből húsz-huszonöt magyar, a többi olasz meg Brian, aki Panna barátja és ír. Elég sokat táncoltunk, de aztán fél 4 körül mind úgy láttuk, hogy jobb lenne hazaindulni. Nagyon fura nekem, hogy bár tilos a klubokban a dohányzás, itt mégis egy csomóan rágyújtottak, úgyhogy mindenem bűzlött a cigifüsttől, mire hazaértem, a hangom meg reggelre sem jött vissza, annyira marta a torkomat a füst. Ketten is megpróbáltak ismerkedni velem, az egyik egy olasz, a másik egy magyar srác volt, de igazából egyik sem volt szimpatikus, ők meg még részegen is elég könnyen-gyorsan fogták a jelet, úgyhogy nem nagyon firtatták a barátkozást.
Szóval fél 4-kor elindultunk hazafelé. Úgy volt, hogy Pannáék elsétálnak velem a hostelig, aztán ők onnan hazamennek (kb. még tíz perc). De nem ez lett, hanem az, hogy kb. 200 méter után leültünk egy buszmegállóban, majd érkezett egy taxi, megkérdezte, kell-e fuvar, mi Pannával mondtuk, hogy nem, de Brian mondta, hogy igen, és nekiállt megmagyarázni a taxisnak, hogy ha keresztül-kasul bekocsikázza velünk Sliemát és San Giljant, az nem 15 euró, csak 10. Ezt azért nem értettem, mert a taxisoknak meghatározott tarifájuk van, ami fent van a neten, mindenféle turistakiadványban is megtalálható, szóval nem az a tipikus alkudható történet. Fél órája üldögéltünk ott, amikor hirtelen elemi erővel tört rám a fáradtság, és mondtam Pannának, hogy én nem tudok itt ülni tovább, nekem muszáj hazamennem és lefeküdnöm. Kérdeztem, Brian megsértődik-e, ha én most elhúzok, de mondta, hogy nem, csak abból lenne gáz, ha ő velem jönne. Úgyhogy hazaballagtam. Nem voltam különösebben boldog ettől a döntésemtől, mert teljes sötétben, hajnali 4 és fél 5 között egyedül sétálni nőként nem tűnt annyira jó ötletnek, de semmi bajom sem lett, hála az égnek. Elég gyorsan szedtem a lábamat, nagyon céltudatosan közlekedtem, úgyhogy esélye sem volt senkinek még csak megszólítani sem. De azért mázli, hogy a hostelhez végig a tengerparti sétányon lehet eljutni, csak az utolsó kb. 100 méteren kell ráfordulni egy kis mellékutcára. Végül fél 5-re értem haza.
Ha értékelni kéne az élményt, azt mondanám, 10-ből 6 vagy 7. Az mindenesetre kiderült, hogy továbbra sem fogok átmenni partiállatba.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése