Férfiak, csapó 4

A tegnapi couchsurfinges iszogatáson* volt egy spanyol srác, bizonyos Ruben, aki felvetette, hogy menjünk el a ma esti tűzijátékra. Mármint nem mi ketten, hanem sokan, de én is. Kayt is hívta, adott neki egy névjegyet, hogy Kay elérje, ehhez képest nekem személyesen írta be a telefonomba a számát, és kérte, hogy csörgessem meg, hogy a telefonján, amit amúgy otthon felejtett, megjelenjen a számom, és ma majd tudjon írni SMS-t, hogy mikor és hol találkozik a csapat.

Aztán ma 3/4 4-kor felhívott, és mondta, hogy ő negyed órán megy le a partra, nem akarok-e csatlakozni. Mondtam, tök jó lenne, de muszáj fordítanom**. Azt mondta, ő legalább 7-ig lent lesz, menjek oda, ha úgy alakul. Én meg ki is gondoltam, hogy 6-kor befejezem a munkát, és lemegyek, bár fürdőruhát nem veszek, csak majd lábat áztatok, mert azért mégis. Aztán amikor felálltam a géptől, a következő gondolat fogalmazódott meg bennem: "Hülye vagy te teljesen? Csettint, te meg rohansz? Hányszor csesztél már rá erre? Szó sem lehet róla! Fordítanod kell, tehát fordítasz, este úgyis tűzijáték, egy szava nem lehet." És akkor visszaültem. Megírtam azért SMS-ben, hogy sajnos nem tudok menni, de majd este úgyis találkozunk, és lefordítottam még tíz oldalt.

Az a röhej, hogy még csak nem is tetszik annyira, csak már ennyi figyelem elég ahhoz, hogy elmenjen az eszem. Nagyon kéne már egy munka, úgy látom.



*ahol ketten is meghívtak egy-egy kólára, a jó ég tudja, miért, mindenesetre az első palackra az volt írva, hogy "Just have a good time", és az elmúlt hét szorongásos rettenete után igazán megszólítva éreztem magam

** a mai 35 oldalas extrém durva haladás után már csak 19 oldal!!!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai