Grand Budapest Hotel

A nagyon furcsa múlt hétvége után néztem meg Danival vasárnap este. Nem is igazán volt kedvem mozizni, mert össze voltam zavarodva, de végül nem bántam meg, hogy elmentünk, sőt.


Zero Mustafa, a Grand Budapest Hotel, az elbűvölő rom tulajdonosának története arról, hogyan került a hotelbe, hogyan ismerte meg főnökét, Gustave H-t, aki elegáns, előkelő, talpig úriember, hogyan kerültek baráti kapcsolatba, és milyen kalandokat éltek át együtt.

Humoros, ugyanakkor szomorú, fordulatos, változatos, izgalmas, nagyon hangulatos film az 1930-as évek Európájáról. A báját a gyönyörű képek, a csodálatos zenék, és a szereplők meghatóan szép kiejtése adja. Ha ez még nem lenne elég, zseniális színészek játszanak benne, még a legjelentéktelenebb mellékszereplő is Bill Murray, hogy azt már ne is említsem, hogy a főszerepet Ralph Fiennes játssza, és feltűnik Saoirse Ronan, akin én a Vágy és vezeklés óta tátom a számat.

Egyszerűen kihagyhatatlan film, és nem kizárt, hogy újra fogom nézni. Nektek is azt javaslatom, hogy ismerjétek és szeressétek meg.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai