Énkép
Amikor hétfőn nagyot sétáltunk Blankával, sok mindenről szó esett köztünk, és hogy, hogy nem, az énképem is szóba került. Blanka nagyon érdekeset mondott.
Azt, hogy ő úgy látja, eldöntök dolgokat magamról, eldöntöm, hogy én ilyen meg olyan vagyok, és utána senki nem tud meggyőzni arról, hogy az nem úgy van, se én, se más. Negatív dolgokra gondolt. Példának a kreativitást hozta fel, hogy én mindig azt mondom, hogy nem vagyok kreatív (ez ténykérdés, innen indult ez a beszélgetés is, hogy megint mondtam), miközben szerinte meg de, és akkor mondott néhány dolgot, amiben szerinte kreatív vagyok. És akkor elgondolkodtam magamon.
Azt is gondolom magamról, hogy nem vagyok bátor. De ahogy így belegondolok, azért csinálok bátor dolgokat. Mondjuk elmegyek egyedül mindenféle helyekre, akár a Vidámparkba is, és közben jól tudom érezni magam. Nem vagyok hozzákötve senkihez. És ma is nagy tettet hajtottam végre, amihez ugyan kb. egy hétig győzködni kellett magam, de a nagy tett végrehajtása közben azt az infót kaptam, hogy másoknak ez az öngyőzködés hosszú hónapokig is elhúzódhat.
Azt is gondolom magamról, hogy lusta vagyok. Vannak dolgok, amikben tényleg, főleg azokban, amiket utálok csinálni. De azért eljárok edzeni, felkeltem már korán reggel úszni és futni is, egyiket hétvégén, másikat ünnepnapon, és egyre többször mozdulok ki itthonról olyan esetekben, amikor régebben azzal beszéltem le magam erről, hogy á, ilyen kicsiségért minek mennék el itthonról.
Azt is gondolom magamról, hogy nem nézek ki jól. Ez mondjuk alakul mostanában, de azért az még mindig durva, hogy elhaladok egy tükör előtt, elégedetten konstatálom, hogy jól nézek ki, majd három perccel később elhaladok ugyanazon tükör előtt, és rémülten látom, hogy úristen, hogy nézek már ki.
Nem tudom, lehet-e ezeken a dolgokon változtatni. De örülnék, ha lehetne.
Azt, hogy ő úgy látja, eldöntök dolgokat magamról, eldöntöm, hogy én ilyen meg olyan vagyok, és utána senki nem tud meggyőzni arról, hogy az nem úgy van, se én, se más. Negatív dolgokra gondolt. Példának a kreativitást hozta fel, hogy én mindig azt mondom, hogy nem vagyok kreatív (ez ténykérdés, innen indult ez a beszélgetés is, hogy megint mondtam), miközben szerinte meg de, és akkor mondott néhány dolgot, amiben szerinte kreatív vagyok. És akkor elgondolkodtam magamon.
Azt is gondolom magamról, hogy nem vagyok bátor. De ahogy így belegondolok, azért csinálok bátor dolgokat. Mondjuk elmegyek egyedül mindenféle helyekre, akár a Vidámparkba is, és közben jól tudom érezni magam. Nem vagyok hozzákötve senkihez. És ma is nagy tettet hajtottam végre, amihez ugyan kb. egy hétig győzködni kellett magam, de a nagy tett végrehajtása közben azt az infót kaptam, hogy másoknak ez az öngyőzködés hosszú hónapokig is elhúzódhat.
Azt is gondolom magamról, hogy lusta vagyok. Vannak dolgok, amikben tényleg, főleg azokban, amiket utálok csinálni. De azért eljárok edzeni, felkeltem már korán reggel úszni és futni is, egyiket hétvégén, másikat ünnepnapon, és egyre többször mozdulok ki itthonról olyan esetekben, amikor régebben azzal beszéltem le magam erről, hogy á, ilyen kicsiségért minek mennék el itthonról.
Azt is gondolom magamról, hogy nem nézek ki jól. Ez mondjuk alakul mostanában, de azért az még mindig durva, hogy elhaladok egy tükör előtt, elégedetten konstatálom, hogy jól nézek ki, majd három perccel később elhaladok ugyanazon tükör előtt, és rémülten látom, hogy úristen, hogy nézek már ki.
Nem tudom, lehet-e ezeken a dolgokon változtatni. De örülnék, ha lehetne.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése