A hobbit, 2. rész, Smaug pusztasága
Nagyon vártam a második filmet, mint tavaly az elsőt. Úgy volt, L. választhat majd legalább három film közül, ha hazaér, és ez lett volna az egyik, de végül nem bírtam tovább az itthon üldögélést, hiába fordítok napi több órát az ünnepek ellenére, ami sosem volt szokásom, muszáj volt csinálnom valamit, így kapva kaptam az alkalmon, amikor az unokaöcsém, Dani javasolta, hogy nézzük meg a filmet 3D-ben. Ő ugyan már látta egyszer, de szívesen elment rá még egyszer, nekem meg nem ártott sem a közös program, sem a három óra kiszakadás az életemből*.
Nagyon látványos, nagyon pörgős, nagyon élveztem. A törpök és a hobbit most már egészen közel járnak a Magányos hegyhez, küldetésük végéhez. Továbbra is nyomukban az orkok, az erdei tündék nem különösebben barátságosak, és még az emberek sem rajonganak a fél- és egyéb szerzetekért. Kicsit feldúsították az eredeti regényt, ami nem csoda, különben hogyan lehetne egy 2-300 oldalas könyvből három darab, egyenként háromórás filmet forgatni, ugye. Három vagy négy éve olvastam a regényt, nagyon sok mindenre nem emlékeztem már, Daninak kellett betömködnie a memóriámban tátongó lyukakat, de abban magamtól is biztos voltam, hogy eredetileg bizony nem volt itt se Legolas, se Tauriel, és igazából nem bántam volna, ha most sincsenek, akármilyen helyes is Orlando Bloom aranyszőke fürtökkel, és akármilyen szép is Evangeline Lilly**. Úgy felpörgött a szívem az akciójelenetektől, hogy még akkor sem nyugodott meg, amikor már fél órája itthon voltam. Egy ponton egy hirtelen előbukkanó orktól felsikítottam***, amin Dani nagyon jót röhögött. Jó, igazából én is. A másik oldalamon ülő pasi annyira nem, ő úgy nézett rám, mintha elmebeteg lennék.
Igen, nem nagyon tudok mit mondani a filmről. Talán azért, mert nagyon-nagyon kevés dolog történt benne, inkább a látványra koncentráltak a megalkotásakor, mint a bőséges cselekményre. De a lényeg, hogy tetszett, 10-ből 8 pontot simán megérdemel, és még csodaszép zenét is szereztek hozzá, ahogy azt már megszoktuk a Tolkien műveiből készült filmeknél.
*Egész kicsit vagyok csak behisztizve, mert egy hete nem láttam L-t, aki otthon van a családjával vidéken, és az utóbbi 3 napban nem is hívott, bár a tegnapi SMS-emre reagált, és a tartalomtól el is olvadtam annak rendje és módja szerint.
**Akit csak a stáblistából tudtam beazonosítani, és még így is csak ma esett le, hogy ja, persze, Kate a Lostból, oké.
***Az volt benne a legnagyobb poén, hogy tudtam, hogy fel fog bukkanni egy ork, a zenéből lehetett sejteni, csak Bilbó háta mögül vártam, nem szemből :)
Nagyon látványos, nagyon pörgős, nagyon élveztem. A törpök és a hobbit most már egészen közel járnak a Magányos hegyhez, küldetésük végéhez. Továbbra is nyomukban az orkok, az erdei tündék nem különösebben barátságosak, és még az emberek sem rajonganak a fél- és egyéb szerzetekért. Kicsit feldúsították az eredeti regényt, ami nem csoda, különben hogyan lehetne egy 2-300 oldalas könyvből három darab, egyenként háromórás filmet forgatni, ugye. Három vagy négy éve olvastam a regényt, nagyon sok mindenre nem emlékeztem már, Daninak kellett betömködnie a memóriámban tátongó lyukakat, de abban magamtól is biztos voltam, hogy eredetileg bizony nem volt itt se Legolas, se Tauriel, és igazából nem bántam volna, ha most sincsenek, akármilyen helyes is Orlando Bloom aranyszőke fürtökkel, és akármilyen szép is Evangeline Lilly**. Úgy felpörgött a szívem az akciójelenetektől, hogy még akkor sem nyugodott meg, amikor már fél órája itthon voltam. Egy ponton egy hirtelen előbukkanó orktól felsikítottam***, amin Dani nagyon jót röhögött. Jó, igazából én is. A másik oldalamon ülő pasi annyira nem, ő úgy nézett rám, mintha elmebeteg lennék.
Igen, nem nagyon tudok mit mondani a filmről. Talán azért, mert nagyon-nagyon kevés dolog történt benne, inkább a látványra koncentráltak a megalkotásakor, mint a bőséges cselekményre. De a lényeg, hogy tetszett, 10-ből 8 pontot simán megérdemel, és még csodaszép zenét is szereztek hozzá, ahogy azt már megszoktuk a Tolkien műveiből készült filmeknél.
I See Fire (Ed Sheran) - Még a szövege is szép.
Emlékeztetőül álljon itt az első film gyönyörű zenéje, a Lonely Mountain, aminek szintén nagyon szeretem a szövegét is:
*Egész kicsit vagyok csak behisztizve, mert egy hete nem láttam L-t, aki otthon van a családjával vidéken, és az utóbbi 3 napban nem is hívott, bár a tegnapi SMS-emre reagált, és a tartalomtól el is olvadtam annak rendje és módja szerint.
**Akit csak a stáblistából tudtam beazonosítani, és még így is csak ma esett le, hogy ja, persze, Kate a Lostból, oké.
***Az volt benne a legnagyobb poén, hogy tudtam, hogy fel fog bukkanni egy ork, a zenéből lehetett sejteni, csak Bilbó háta mögül vártam, nem szemből :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése