Nem unatkozom
Oh, no, sir.
Tegnap egész nap rohantam, ma szintén. Átszerveztem a nap első felét, hogy eljussak továbbképzésre, ami ugyan nem kötelező, viszont erősen ajánlott (=kötelező). Azt érném meg egyszer, hogy ha egy programot úgy hirdetnek meg, hogy ettől addig tart, akkor az előre meghirdetett időpontban van vége. Ha ráérek egész délután, akkor nem érdekes, de most nem értem rá egész délután: a meghirdetett befejezéstől még volt 3/4 órám hazaérni, ebédelni, aztán jött is a tanítvány. Amikor megszólalt a továbbképzésen a belső órám, megkérdeztem a mellettem ülőt, mennyi az idő, mondta is, hogy 10 perce kellett volna véget érnie a mókának. Én még 5 percet maradtam, hátha végére érünk az egyébként nagyon érdekes és nagyon hasznos témának, de nem, közelébe se értünk a végének. Nagyon csúnyán néztek rám, amikor eljöttem, pedig direkt vártam egy apróbb szünetet, amikor éppen senki sem beszélt, mert egy egység végére értünk, és a főnökömtől kéredzkedtem el, és mondtam, hogy azért, mert hamarosan tanítok.
Mindenesetre innentől kezdve hazáig futottam, annyi időre álltam meg, amíg vettem egy salátát. Rekordsebességű zabálás következett, ami nem esett annyira jól, viszont így nem fájdult meg a gyomrom estig. Hatalmas volt egyébként a délután: mindegyik tanítvány legalább 10 perccel a megbeszélt idő előtt érkezett, amitől én konkrétan sikítófrászt tudnék kapni*, és akkor 4 körül még az alattam lévő lakásban is beindult újra a fúrás-faragás (már reggel is ment, nyilván, de mikor hazaértem, csönd volt), így aztán az asztal ugrált, a tanítványokkal meg nem értettük egymás szavát. Ja, mert persze 2 órán át kellett fúrni-faragni, néhány rövid szünettel. 4 hónapja. Azt értitek? 4 hónapja kezdődött a lakásfelújítás, és máig fúrni kell meg verni a falat, napi rendszerességgel. Mégis mi folyhat abban a lakásban?
Csodálatos két nap van mögöttem, ez a lényeg. A hétvégére fordítást tervezek, orrvérzésig. Ja, meg alvást. Arra van még szükségem.
*Nem tudom, átérzitek-e, milyen, amikor azt hiszi az ember, hogy van még 10 perce, beleharap egy almába, és akkor megszólal a kaputelefon. Annyit segítek: nem jó. Egyébként sem fogom soha megérteni, miért nem lehet időre érkezni, és ha valaki korábban ideér, és jó idő van, miért nem lehet állni a kapualjban 10 percet (igen, én ezt szoktam tenni hasonló esetben), és ha rossz idő van, miért nem lehet bemenni nézelődni a közeli, kb. 20 nm alapterületű bizsuboltba mondjuk.
Tegnap egész nap rohantam, ma szintén. Átszerveztem a nap első felét, hogy eljussak továbbképzésre, ami ugyan nem kötelező, viszont erősen ajánlott (=kötelező). Azt érném meg egyszer, hogy ha egy programot úgy hirdetnek meg, hogy ettől addig tart, akkor az előre meghirdetett időpontban van vége. Ha ráérek egész délután, akkor nem érdekes, de most nem értem rá egész délután: a meghirdetett befejezéstől még volt 3/4 órám hazaérni, ebédelni, aztán jött is a tanítvány. Amikor megszólalt a továbbképzésen a belső órám, megkérdeztem a mellettem ülőt, mennyi az idő, mondta is, hogy 10 perce kellett volna véget érnie a mókának. Én még 5 percet maradtam, hátha végére érünk az egyébként nagyon érdekes és nagyon hasznos témának, de nem, közelébe se értünk a végének. Nagyon csúnyán néztek rám, amikor eljöttem, pedig direkt vártam egy apróbb szünetet, amikor éppen senki sem beszélt, mert egy egység végére értünk, és a főnökömtől kéredzkedtem el, és mondtam, hogy azért, mert hamarosan tanítok.
Mindenesetre innentől kezdve hazáig futottam, annyi időre álltam meg, amíg vettem egy salátát. Rekordsebességű zabálás következett, ami nem esett annyira jól, viszont így nem fájdult meg a gyomrom estig. Hatalmas volt egyébként a délután: mindegyik tanítvány legalább 10 perccel a megbeszélt idő előtt érkezett, amitől én konkrétan sikítófrászt tudnék kapni*, és akkor 4 körül még az alattam lévő lakásban is beindult újra a fúrás-faragás (már reggel is ment, nyilván, de mikor hazaértem, csönd volt), így aztán az asztal ugrált, a tanítványokkal meg nem értettük egymás szavát. Ja, mert persze 2 órán át kellett fúrni-faragni, néhány rövid szünettel. 4 hónapja. Azt értitek? 4 hónapja kezdődött a lakásfelújítás, és máig fúrni kell meg verni a falat, napi rendszerességgel. Mégis mi folyhat abban a lakásban?
Csodálatos két nap van mögöttem, ez a lényeg. A hétvégére fordítást tervezek, orrvérzésig. Ja, meg alvást. Arra van még szükségem.
*Nem tudom, átérzitek-e, milyen, amikor azt hiszi az ember, hogy van még 10 perce, beleharap egy almába, és akkor megszólal a kaputelefon. Annyit segítek: nem jó. Egyébként sem fogom soha megérteni, miért nem lehet időre érkezni, és ha valaki korábban ideér, és jó idő van, miért nem lehet állni a kapualjban 10 percet (igen, én ezt szoktam tenni hasonló esetben), és ha rossz idő van, miért nem lehet bemenni nézelődni a közeli, kb. 20 nm alapterületű bizsuboltba mondjuk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése