Bakancsos túra Ausztriában: Schwarzensee
Megint voltam kirándulni. Ez volt az idei év utolsó bakancsos túrája a cégnél, innentől jönnek a hótalpasok. Majd olyanra is megyek megint, mert tavaly nagyon tetszett. Vagyis hát még idén, februárban...
Fél 6-kor indultunk a Délitől, fél 10-re értünk oda a kiindulási pontra, és én végig nem aludtam egyetlen szemhunyást sem. A mellettem ülő miatt. Mármint nem csinált semmit, csak volt, de az is éppen elég volt. (Majd ezt is elmesélem egyszer rendesen.) Reméltem, hogy szép idő lesz, legalább egy kicsit kisüt a nap, mert megint akartam olyan árnyékos képet csinálni, mint múlt héten, de hát ez nem jött be. Hideg volt, dél körül eleredt az eső is, aztán olyan szél is kerekedett, hogy majd lefújt minket a hegyről. Ettől függetlenül szép helyeken jártunk, gyönyörű volt a kilátás a hegytetőről, és jól éreztem magam. Háromkor értünk le a hegyről, és az eredeti program szerint ekkor még jött volna két óra sziklákon ugrálás, de azt már nem merte bevállalni a túravezető, nehogy valaki leugráljon a mélybe a csúszós hegytetőről, úgyhogy inkább csak ültünk vagy egy órát a falu éttermében, aztán elindultunk hazafelé. Ekkor sem tudtam aludni, megint a mellettem ülő miatt, aki megint nem csinált semmit, már azon kívül, hogy volt. És annyi jó élmény élt, és annyit tudnék mesélni, és ma este annyira elbizonytalanodtam, pedig annyira valószínű, hogy nincs semmi, csak én vagyok nő, ezért mindenen agyalok, kombinálok, és folyton rémeket látok. De azért nagyon várom már a holnapot, hogy tisztázódjon a helyzet.
Fél 6-kor indultunk a Délitől, fél 10-re értünk oda a kiindulási pontra, és én végig nem aludtam egyetlen szemhunyást sem. A mellettem ülő miatt. Mármint nem csinált semmit, csak volt, de az is éppen elég volt. (Majd ezt is elmesélem egyszer rendesen.) Reméltem, hogy szép idő lesz, legalább egy kicsit kisüt a nap, mert megint akartam olyan árnyékos képet csinálni, mint múlt héten, de hát ez nem jött be. Hideg volt, dél körül eleredt az eső is, aztán olyan szél is kerekedett, hogy majd lefújt minket a hegyről. Ettől függetlenül szép helyeken jártunk, gyönyörű volt a kilátás a hegytetőről, és jól éreztem magam. Háromkor értünk le a hegyről, és az eredeti program szerint ekkor még jött volna két óra sziklákon ugrálás, de azt már nem merte bevállalni a túravezető, nehogy valaki leugráljon a mélybe a csúszós hegytetőről, úgyhogy inkább csak ültünk vagy egy órát a falu éttermében, aztán elindultunk hazafelé. Ekkor sem tudtam aludni, megint a mellettem ülő miatt, aki megint nem csinált semmit, már azon kívül, hogy volt. És annyi jó élmény élt, és annyit tudnék mesélni, és ma este annyira elbizonytalanodtam, pedig annyira valószínű, hogy nincs semmi, csak én vagyok nő, ezért mindenen agyalok, kombinálok, és folyton rémeket látok. De azért nagyon várom már a holnapot, hogy tisztázódjon a helyzet.
Kiindulási pont lovakkal
Panorámát fényképező túratársak
Első pihenőhely
Ilyen szép
Volt hozzá kilátó, felmásztunk
Volt fekete macska is, aki kizárólag bent volt hajlandó fényképezkedni
Kilátás a hegytetőről
Sziklák
Az a kicsi, ami kicsit szürke, nagyon kék, nagyon sárga, na, az én vagyok.
Útjelző tábla
Akkor itt most másszunk le!
Nagyon őszi erdő
Onnan jöttünk, arról a hegyről.
Imádom ezeket az ismeretterjesztő táblácskákat - ez itt éppen azt magyarázza, milyen típusú hegyek vannak.
Második pihenőhely
Néhányan külön utakon jártunk, és beleraktunk még egy dombot az útvonalba.
Szalamandra
Vár állott, most kőhalom (ebből csak a kőhalom biztos)
Kilátás egy másik hegytetőről
Kilátás meg fenyők
Szélcsend volt. Szinte. Nem, ez nem egy jó kép, de ha egyszer így nézek ki. Mit lehessen tenni?
Még egy kis kilátás, mert gyönyörű.
De most nem?
A vihar elől egy barlangba húzódtunk. A szemfülesek észlelhetik, hogy nem kicsit fújt a szél.
Végállomás, innen már csak a buszig kellett elverekedni magunkat - a távolság vagy 20 méter volt, de olyan szembeszélben, hogy lépni alig bírtam. A mellettem ülő meg is kérdezte nevetve: "Dacolsz az elemekkel?" Neki bezzeg könnyű.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése