Napi kellemetlen élmény
Voltam Szekszárdon a gyermekirodalmi konferencia első napján. De ez nem volt a kellemetlen élmény, hála az égnek, sőt ez nagyon jó élmény volt. Lehet, hogy majd mesélek róla részletesen, ezt még kitalálom.
Este kisétáltam az utolsó pesti buszhoz, de kicsit előbb érkeztem, mint kellett volna (fél órával), és mivel iszonyú hideg van már kint, leültem a fűtött váróban. Az egyik padon egy hajléktalan férfi aludt, majd miután felébredt, megkérdezett néhány embert, nincs-e aprójuk. Nem adtak neki*. Kiment, gondolom, kint is próbálkozott, nem járt sikerrel. Visszajött, megkérdezett egy lányt, nincs-e aprója, mert inna egy kávét, erre a lány mondta, hogy nincs pénze, mire a férfi kicsit feldúltan bár, de szó nélkül otthagyta a lányt, lefeküdt egy másik padra, és elaludt.
A lány elkezdett röhögni, látványosan befogta az orrát, és kereste a szemkontaktust a vele szemben ülő idős pár tagjaival, hogy együtt szörnyülködhessenek. Ugyan meg vagyok fázva, ezért korlátozottan érzek szagokat, de azt bizton állíthatom, hogy a férfi nem volt olyan büdös, hogy bárkinek is hosszú perceken át be kelljen fogni miatta az orrát. Koszos volt, de ennyi. Utálom az ilyen színházat, ezt, amit a kiscsaj (lehetett vagy 14 éves) előadott, leginkább azért, mert megalázta vele a férfit. Egyszer csak nyílt az ajtó, benéztek a lány szintén nagyon intelligens és kulturált barátai. "Mi van? Miért fogod az orrod? Ja, a nagy, büdös csövi? Hát az kit érdekel? Na, gyere már ki!" Ez jött ki az egyik srác száján. A hajléktalan erre felébredt, felállt és látszott az arcán a sértettség. Elindult az ajtó felé, mire a srác elkezdett óbégatni, hogy oda ne menjen hozzá, majd elmenekült. Pedig a férfi nem akarta bántani: egész egyszerűen kiment a váróból, és lefeküdt egy kinti padra az állomás épülete mögött, ahol nem voltak más emberek. Ez engem már úgy önmagában is megütött, úgy éreztem, ha nem lennék ennyire tompa és kommunikációra alkalmatlan**, amilyen ma vagyok, utána is mennék beszélgetni, mert az ő története érdekel. De nem mentem. A lány viszont még további tíz percen át vihogott és fogta az orrát, sőt a váró ajtaját is kinyitotta, hadd húzzon be a 9 fok a 22 fokra felfűtött helyiségbe. A műsor valószínűleg addig tartott, amíg a csaj bent volt, de én nem bírtam tovább nézni, iszonyúan dühített ez a bunkó, gonosz viselkedés, ezért inkább kimentem. Volt bent még egy, nem túl rendezett kinézetű férfi, aki odamondott a lánynak meg a haverjainak: "Nem szégyelled magad, szívatod azt a csóri csövest? Mindjárt kimegyek, aztán rendet teszek, hát ez nem igaz!" Ki is ment, de nem tett rendet. De legalább valaki megszólalt. Reméljük, egyszer majd eljutok odáig, hogy ilyenkor én szólalok meg. Azt kellett volna mondani a kiscsajnak, amikor elkezdett vihogni meg az orrát fogdosni, hogy menjen akkor ki friss levegőt szívni, vagy ha ott kint hideg van, akkor moderálja magát, és próbáljon meg viselkedni. De nem mondtam.
Szóval a kellemetlen élmény két részből tevődött össze: megaláztak egy embert, és én nem nyitottam ki a számat.
*Át kell gondolnom azt a vezérelvet, hogy nem adok pénzt koldusnak. Ha odajött volna hozzám, ennek a férfinak adtam volna. Nagyon csúnya, hogy így, hogy pont hozzám nem jött oda, nem álltam fel, hogy adjak neki, ebből is látszik, hogy van hová fejlődni.
** Ezt úgy kell elképzelni, hogy ülök, mint akit odatettek, meredek magam elé, és egyszerűen képtelen vagyok megmozdulni vagy szavakat formálni a számmal. Ilyenkor tényleg semmire nem tudok reagálni, de ezt úgy kell érteni, hogy semmire. Nagyon durva élmény.
Este kisétáltam az utolsó pesti buszhoz, de kicsit előbb érkeztem, mint kellett volna (fél órával), és mivel iszonyú hideg van már kint, leültem a fűtött váróban. Az egyik padon egy hajléktalan férfi aludt, majd miután felébredt, megkérdezett néhány embert, nincs-e aprójuk. Nem adtak neki*. Kiment, gondolom, kint is próbálkozott, nem járt sikerrel. Visszajött, megkérdezett egy lányt, nincs-e aprója, mert inna egy kávét, erre a lány mondta, hogy nincs pénze, mire a férfi kicsit feldúltan bár, de szó nélkül otthagyta a lányt, lefeküdt egy másik padra, és elaludt.
A lány elkezdett röhögni, látványosan befogta az orrát, és kereste a szemkontaktust a vele szemben ülő idős pár tagjaival, hogy együtt szörnyülködhessenek. Ugyan meg vagyok fázva, ezért korlátozottan érzek szagokat, de azt bizton állíthatom, hogy a férfi nem volt olyan büdös, hogy bárkinek is hosszú perceken át be kelljen fogni miatta az orrát. Koszos volt, de ennyi. Utálom az ilyen színházat, ezt, amit a kiscsaj (lehetett vagy 14 éves) előadott, leginkább azért, mert megalázta vele a férfit. Egyszer csak nyílt az ajtó, benéztek a lány szintén nagyon intelligens és kulturált barátai. "Mi van? Miért fogod az orrod? Ja, a nagy, büdös csövi? Hát az kit érdekel? Na, gyere már ki!" Ez jött ki az egyik srác száján. A hajléktalan erre felébredt, felállt és látszott az arcán a sértettség. Elindult az ajtó felé, mire a srác elkezdett óbégatni, hogy oda ne menjen hozzá, majd elmenekült. Pedig a férfi nem akarta bántani: egész egyszerűen kiment a váróból, és lefeküdt egy kinti padra az állomás épülete mögött, ahol nem voltak más emberek. Ez engem már úgy önmagában is megütött, úgy éreztem, ha nem lennék ennyire tompa és kommunikációra alkalmatlan**, amilyen ma vagyok, utána is mennék beszélgetni, mert az ő története érdekel. De nem mentem. A lány viszont még további tíz percen át vihogott és fogta az orrát, sőt a váró ajtaját is kinyitotta, hadd húzzon be a 9 fok a 22 fokra felfűtött helyiségbe. A műsor valószínűleg addig tartott, amíg a csaj bent volt, de én nem bírtam tovább nézni, iszonyúan dühített ez a bunkó, gonosz viselkedés, ezért inkább kimentem. Volt bent még egy, nem túl rendezett kinézetű férfi, aki odamondott a lánynak meg a haverjainak: "Nem szégyelled magad, szívatod azt a csóri csövest? Mindjárt kimegyek, aztán rendet teszek, hát ez nem igaz!" Ki is ment, de nem tett rendet. De legalább valaki megszólalt. Reméljük, egyszer majd eljutok odáig, hogy ilyenkor én szólalok meg. Azt kellett volna mondani a kiscsajnak, amikor elkezdett vihogni meg az orrát fogdosni, hogy menjen akkor ki friss levegőt szívni, vagy ha ott kint hideg van, akkor moderálja magát, és próbáljon meg viselkedni. De nem mondtam.
Szóval a kellemetlen élmény két részből tevődött össze: megaláztak egy embert, és én nem nyitottam ki a számat.
*Át kell gondolnom azt a vezérelvet, hogy nem adok pénzt koldusnak. Ha odajött volna hozzám, ennek a férfinak adtam volna. Nagyon csúnya, hogy így, hogy pont hozzám nem jött oda, nem álltam fel, hogy adjak neki, ebből is látszik, hogy van hová fejlődni.
** Ezt úgy kell elképzelni, hogy ülök, mint akit odatettek, meredek magam elé, és egyszerűen képtelen vagyok megmozdulni vagy szavakat formálni a számmal. Ilyenkor tényleg semmire nem tudok reagálni, de ezt úgy kell érteni, hogy semmire. Nagyon durva élmény.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése