Ma van az a nap,

amikor életemben először letiltottam valakit a Facebookon.

Valószínűleg csoporttársak voltunk amerikanisztikán, vagy legalábbis szaktársak, mert ismerős volt az arca, amikor bejelölt, úgyhogy visszajelöltem. Miután megeresztett néhány gyomorforgató zsidózást és cigányozást, töröltem az ismerőseim közül, mert úgy éreztem, nekem erre semmi szükségem sincs. De azóta is látom a hozzászólásait, amikor egyik közös tanárunk posztjai alatt kifejti a gondolatait. A ma esti poén volt az utolsó csepp a pohárban, fogtam és letiltottam. Kész, elég volt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai