Egy kis nosztalgia

Gyerekkoromban megszámlálhatatlanul sokszor láttam A muzsika hangja című filmet, egy időben simán előmondtam a szereplők szövegét. Azt hiszem, az a kedvenc jelenetem, amikor kint vihar van, és Mária a My Favourite Things című dallal próbálja megnyugtatni a gyerekeket:

A minősége elég gáz, meg egyáltalán, ahogy felvették, az is elég amatőr, de legalább feltöltötte végre valaki :)

Annyira szerettem ezt a számot, hogy arra gondoltam, ha tudnék rajzolni, megrajzolnám a benne megjelenő képeket, és kitenném őket a szobám falára, hátha segítenének, amikor rossz a kedvem. De nem tudok rajzolni, úgyhogy ez a terv itt hamvába is holt. Később, amikor megtanultam hímezni, felmerült bennem, hogy egy nagy képet lehetne csinálni ezekből a kis képekből, de én csak leszámolható mintát tudok követni, magamtól ilyet készíteni nem, mivel, ugye, nem tudok rajzolni. Lehet, hogy egyszer nekidurálom magam, megpróbálom fellelni a neten ezeknek a képeknek a megfelelőit leszámolható minta formájában, és mégiscsak meghímzem. Közvetlenül a Pán Péter után, amihez a mintát kb. két éve vettem meg, de az a terv, hogy az a kép lesz a gyerekszoba első dísze, úgyhogy azzal még várhatok.

Érdekes, hogy nagyon szerettem a Big Brovaz My Favourite Things-feldolgozását is, pedig az üzenetével nem értettem egyet. Ettől még nagyon tetszett a klip és a zene, sőt talán mindennek ellenére még a szöveg is. Este eszembe jutott, milyen régen hallottam már, úgyhogy meghallgattam néhányszor.

Ó, azok boldog aranyévek, ugye :) (Amikor perifériás voltam az osztályban, és nem volt egy szál barátom sem. Azért hogy megszépít mindent az idő!)