A kávézóban is vannak vicces párbeszédek
Hölgy vendég, kér egy cappuccinót meg egy hosszú kávét, de ez utóbbi koffeinmentes legyen. Készülnek a kávék, kb. két perc múlva megint megjelenik a pultnál a hölgy, hogy készen vannak-e már a kávék. Mondom, még nincsenek. A pulton lévő két kávéra mutat, hogy azok nem azok-e. Mondom, az egyik az ő cappuccinójuk, a másik egy másik vendégé*. Akkor ő most kiviszi a cappuccinót. Mondom, jó, de körülbelül két percen belül kiviszem én. Erre ő, hogy jó, de koffeinmentes legyen, nagyon-nagyon fontos, hogy koffeinmentes legyen. Jó. Kimegy, megcsinálom a kávét, kiviszem, teszem le, amikor a következő párbeszéd játszódik le közte és köztem:
- A hosszú kávé koffeinmentes?
- Igen.
- Jó, mert nagyon fontos, hogy koffeinmentes legyen. És a cappuccino is koffeinmentes?
(döbbenten) - Nem.
- Akkor jó.
Ezen utólag (már itthon) nevettem.
*Ekkor szálltak meg a vendégek, nagyon kemény volt, egyszerre öt asztalhoz érkeztek, azt hittem, be is csavarodom, de végül mindenki azt kapta, amit kért, csak az adminisztráció sikerült viccesen, azt aztán negyed órán át kellett bogozgatni, mire kiderült, melyik rendelést melyik asztalhoz ütöttem fel.
- A hosszú kávé koffeinmentes?
- Igen.
- Jó, mert nagyon fontos, hogy koffeinmentes legyen. És a cappuccino is koffeinmentes?
(döbbenten) - Nem.
- Akkor jó.
Ezen utólag (már itthon) nevettem.
*Ekkor szálltak meg a vendégek, nagyon kemény volt, egyszerre öt asztalhoz érkeztek, azt hittem, be is csavarodom, de végül mindenki azt kapta, amit kért, csak az adminisztráció sikerült viccesen, azt aztán negyed órán át kellett bogozgatni, mire kiderült, melyik rendelést melyik asztalhoz ütöttem fel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése