Balatoni nyaralás Blankával - 2. nap 1. rész

Én olyan tájékozatlan vagyok, hogy fogalmam sem volt egészen mostanáig, hogy a Balaton-átúszás Révfülöpről indul. Amikor megtudtam ezt két hete, még mosolyogtam is, milyen vicces, hogy lesz az átúszás egyik szombaton, mi meg majd pár héttel megyünk Révfülöpre. Aztán elhalasztották az átúszást. Aztán a következő héten megint. Aztán mi eldöntöttük Blankával, hogy ezen a héten megyünk. Aztán csütörtökön kihirdették a szervezők, hogy most szombaton megtartják a rendezvényt. Én meg a Balaton-átúszás véletlenül pont ugyanakkor leszünk Révfülöpön? Ez nem lehet véletlen. Ennek az a célja, hogy átússzam a Balatont. Erre gondoltam. Évek óta szemezek amúgy a rendezvénnyel, de sosem mertem még belevágni, mert mindig egyedül mentem volna, és nagyon feszélyezett, hogy például hova teszem az úszás idejére a táskámat.

Olvasgattam kommenteket felkészülés gyanánt, többen panaszkodtak, hogy az elmúlt években azoknak, akik nem az elején rajtoltak, nem jutott, csak XL-es póló, amit S-es meg M-es méret lévén nem tudtak hordani, és ezt sajnálják. Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy én el fogom érni a 7-es nevezést és a 8-as rajtot, ami 6-os kelést jelent. Közvetlenül ezután megfogalmazódott bennem még egy gondolat: Önszántamból 6-kor kelek a nyaralás alatt? Ez nem is én vagyok, hanem valami nagyon furcsa ember. De felkeltem. Ennél sokkal nagyobb dolog, hogy a kedvemért Blanka is felkelt, hogy kijöhessen velem megnézni a rajtot. Nagyon-nagyon hálás vagyok neki ezért, és még mindig rossz egy kissé a lelkiismeretem, hogy miattam ő is hajnalban kelt a nyaralásán, meg hogy egyedül maradt négy órára, még akkor is, ha ő váltig állítja, hogy emiatt nincsenek rossz érzései. Tényleg nagyon köszönöm!!! ❤

Ez a nevezésre váró tömeg egy része reggel 7 körül

Orvosi vizsgálatra várok

Itt már nem olyan jó nekem: utálom a vérnyomásmérést, mert elszédülök, amikor érzem a könyökhajlatomban a szívdobogásomat... Fúúúj! De a néni nagyon kedves volt. "Látom, ez az első átúszása. Szokott lenni ájulás? Rosszullét? Valamilyen betegsége van? Semmi? Biztos? Hát, a vérnyomása 110, csúcsot teljesít... De ha rosszul érzi magát vagy elfárad vagy bármi probléma jelentkezik, kapaszkodjon ki az első hajóra!" 

Kicsit bemelegítettem, gondoltam, 5,2 km előtt talán nem árthat. (Az uszodában rendszeresen és következetesen elfelejtem, aztán meg 3-4 hossz után lemerevszik mindenem.)

Voltak vicces kedvű indulók is

Blanka sok jó fotót lőtt a három nap alatt, de azért ez az egyik legszebb: rajtolunk.

Rajtoló úszók és katonai sátrak meg tömeg. Összesen 7740 ember vágott végül neki a távnak 8 és 2 között.

20-30 méterenként álltak a vitorlások az egész távon.

A vitorlások egyrészt kijelölték az úszófolyosót (helyenként kevésbé sikeresen, mert néha eléggé összevissza álltak, emiatt én elég sokat úsztam pluszban, mert többször eltévedtem, de a program oldalán megjelent kommentek tanúsága szerint ezzel nem voltam egyedül), másrészt szeretettel várták a megfáradt/rosszulléttel küszködő úszókat. Sok embert láttam, amint egy-egy vitorlás szélébe kapaszkodik, de olyat is, aki kimászott valamelyikre. Aztán szintén a kommentek között olvastam, hogy sok hajón vízzel, szőlőcukorral, szendviccsel kínálták a hozzájuk felmászókat. Ez nagyon-nagyon kedves gesztus.

Én először azt terveztem, hogy minden kilométer után megkapaszkodom majd egy kicsit pihenni, mert az uszodában egyszerre 1 km-t szoktam úszni, és úgy gondoltam, annyi idő alatt jól el fogok fáradni. Aztán az első kilométer végén láttam, hogy semmi bajom, csak az ujjaim zsibbadtak el, felesleges lenne megállnom. Akkor arra gondoltam, majd a táv felénél, 2,5 km-nél fogok megállni egy nagyobb pihenésre (minden 500 méter után volt egy nagy bója, amire fel volt írva, hol járunk). És akkor sem volt rá szükségem, mert még mindig nem volt semmi bajom, azt leszámítva, hogy iszonyúan fájtak az ujjaim, nem tudtam őket behajlítani. Végül egyetlen alkalommal sem álltam meg, pihenés nélkül nyomtam le a távot. Nagyon érdekes élmény volt egyébként ez az úszás. Teljesen megszűnt számomra az idő, abszolút nem érzékeltem, mennyi ideje úszom. Azt sem érzékeltem, milyen gyorsan úszom, úgyhogy fogalmam sincs, tudtam volna-e gyorsabban haladni. Csak én voltam meg a víz. Meg egy kis zene.

Óriási szerencse, hogy vittem úszószemüveget meg füldugót, ezek nélkül nem tudtam volna megcsinálni. Így viszont a szemem száraz maradt, tehát nem volt olyan, hogy nem láttam semmit, a fülem pedig nem fájdult meg a belefolyó víztől (egyébként extra érzékeny, nagyon gyorsan nagyon rossz lesz neki).

Egy tényező nehezítette a teljesítést: a hullámzás. Először azt hittem, a mellettünk elhúzó motorcsónakok okozzák, mint ahogy jó eséllyel eleinte így is volt, aztán viszont feltűnt, milyen durván ringatóznak a vitorlások, és az egyiken láttam egy srácot, akiről majd' letépte a szél a pólóját. Eleinte oldalról jöttek a hullámok, gondolom, akkor még a motorcsónakok zavartak be, de aztán hátszél volt, szóval végül is a hullámok Boglár felé sodortak. Először nagyon zavart a hullámzás, de aztán gyorsan rájöttem, hogy kell hullámzó Balatonban úszni: a hullámvölgyben kell levegőt venni, amikor meg átsöpör rajtam a hullám, akkor kell víz alatt lenni. Érzésre ezek után nem volt durva a hullámzás, csak amikor egyszer egy hullámvölgy legalján jöttem fel, és láttam az előttem lévő hullámot, akkor nagyon megijedtem, ugyanis óriásiak voltak a hullámok. El is határoztam, hogy inkább nem nézegetem őket, nehogy pánikba essek. A másik ijesztő élmény az volt, amikor egyszer szétnéztem, és sehol egy teremtett lelket nem láttam. Konkrétan megijedtem, hogy rossz irányba megyek, de aztán a következő levegővételnél megláttam a körülöttem úszókat, csak többnyire eltakarta őket a hullámzás. Még egy dolog volt kellemetlen: az egymásra úszás. Voltak, akik a hátúszást választották, úgy haladtak, ők többször belém jöttek. Az egyiket nagyon sajnáltam: akkorát rúgtam belé, de akkorát... Teljes erőből, jó nagyot kapott. De nem tehettem róla, nincs a talpamon szemem, nem láttam, hogy jön. Viszont mivel háton úszott, ő sem látott engem. Odakiabáltam neki, hogy bocsánat, de nem tudom, hallotta-e. Mindenesetre nagy baja nem lett, elúszott mellettem, ment tovább.

Kicsit tartottam attól az úszás előtt, hogy sok vizet fogok nyelni, esetleg letüdőzni, és ott fogok fuldokolni a Balaton közepén, ami kellemetlen lesz. Végül is csak két-három nagyobb korty csúszott le a hullámzás miatt, és letüdőzésre is csak kétszer került sor. Ez utóbbinak köszönhetően nagy felfedezést tettem: úgy is ki lehet köhögni a félrement vizet, hogy az ember nem áll meg, és a feje a víz alatt van. Kemény. 

Még a rajtnál mondta a hangosbeszélőbe a pasi, hogy nagyon jó érzés lesz kilépni a partra Bogláron. Hát, én már viszonylag messziről láttam rövidlátó szememmel, hogy lassan elérem a strandot, aztán láttam a tömeget is a parton, aztán láttam, hogy körülöttem az emberek már nem úsznak. Mondom, mi a szösz, már le is ér a lábunk? Kipróbáltam, és leért. Ekkor nyeltem le egy nagyobb adag vizet meglepetésemben, amikor felkiáltottam: "Jé! Átértem!" Aztán még a vízben ugráltam meg szökdécseltem meg mondogattam, hogy: "Átúsztam! Megcsináltam!" Kicsit furcsán is néztek rám körülöttem többen is. De én annyira nagyon örültem! Nagyon jó érzés volt partra szállni, tényleg. Az meg külön jólesett, hogy a partról néző tömeg folyamatosan tapsolt, és az ottani műsort vezénylő pasi is pont akkor mondta, hogy folyamatosan érkeznek a teljesítők, és minden elismerést megérdemelnek, amikor elértem a vízből kivezető lépcsőt, és tök jó érzés volt az egész. Közvetlenül a vízből kimászás után lecsipogtatták a karszalagomat, amit még a rajtnál kaptam, és ott egy csipogtatóval rárakták a rajtolásom időpontját. Némi bénázás után olvasta csak le az eredményemet a cucc, de azért csak sikerült: 2 óra 55 perc alatt teljesítettem a távot. Ez az átlagos időnél 10 perccel gyengébb, ennek ellenére büszke vagyok magamra. Először mentem neki, és nem adtam fel, nem álltam meg, semmi bajom nem lett, és megcsináltam, pedig nem is úszom túl rendszeresen, és főleg nem ennyit.

A strandon volt egy lezárt terület, ott lehetett kapni egy péksütit, egy pohár forró teát meg korlátlan mennyiségű vizet. A forró teát elsőre nem értettem, de mivel rövidlátó szememmel csak azt láttam, a vizet még nem, gondoltam, jobb lesz, mint a semmi, és nagyon meglepődtem azon, mennyire jólesett. Vicces volt amúgy a sok jobbra-balra kóválygó, üveges tekintettel maga elé meredő ember, egy részükön ott volt az úszószemüveg nyoma, szóval jót mulattam magamban, főleg, amikor elképzeltem, hogy én is így nézek ki. Az 5,2 km-es úszásnak mellesleg debilizáló hatása van: az embereknek sokat gyengült a felfogó- és beszédképessége. Nekem is. De szerencsére a szervezők tök türelmesek voltak mindenkivel, aki a legegyszerűbb infót sem tudta megemészteni. Ja, mivel viszonylag korán rajtoltam és érkeztem, volt S-es póló, aminek nagyon-nagyon örültem :)

Átvettem a csomagomat, amit Révfülöpről hoztak át nekem, ugyanis minden induló leadhatott egy pakkot, benne ilyenekkel, hogy ruha, törölköző, szemüveg, pénz, stb. Nekem a ruhám volt benne meg a szemüvegem, de végül is a ruhát nem használtam, csak az átúszásos pólómat vettem fel. A nevezési díjban benne foglaltatott egy visszaút hajóval, így aztán megvolt az évi rendes hajókázásom is. (Imádok hajókázni. Az én szívemben sok minden elfér, a hajókázásnak is jut hely.) Egészen megható látvány volt a sok-sok vitorlás, ahogy őrködtek az úszók fölött, majdnem sírtam is rajta, de aztán nem, ahhoz túl nagy volt a tömeg a hajón :D A révfülöpi kikötőben Blanka várt, nagyon örült nekem, ami nagyon jólesett nekem. Jutalomból, amiért teljesítettem a távot, kaptam tőle egy kürtőskalácsot meg egy citromos sört (utóbbit azért, hogy legalább a nyaralás örömére fogyasszak alkoholt - ketten ittunk meg egy dobozzal, és egész jó volt.)

Visszaértem. A pólómra az van írva, hogy "Megúsztam", ami nekem nagyon tetszik. Fáradt vagyok, kiszáradt a fejem, és fáj a két térdem, mint az állat, viszont büszke vagyok magamra. Ezek látszanak a képen.

A honlapon még nincs fent minden eredmény, például az enyém sem jelent meg, de ha megjelenik, linkelem. A statisztikát is. Addig is egy videó, amin nem szerepelek ugyan, viszont a hangulatot jól érzékelteti: http://index.hu/video/2013/07/20/2013_0720_balaton_atuszas/