Szörny Egyetem (Monsters University, 2013)
Blanka csütörtökön jött haza két hét után, ami nekem legalább két hónapnak tűnt, és ma már találkoztunk is. Pletykálkodtunk, nevetgéltünk, sírtam, ajándékoztunk (kaptam szuper boldogsághozó kabalát és piros fülbevalót, ami gyönyörű, és holnap debütál is - Tinker Bell majd hétfőn), aztán cserpeseztünk, beszélgettünk, nézegettünk kínai nyelvkönyveket, kakaóztunk, tejberizseztem (nem is szeretem a tejberizst, de hetek óta motoszkál bennem, hogy nekem tejberizs kell, ma meg egyenesen úgy éreztem már, hogy lekaparom a falat, ha nem kapok tejberizst, és szerencsére finom is volt), sétáltunk, sántikált, elbúcsúztunk, de fényképeket nem nézegettünk. Legközelebb!!!
Amikor negyed 7 körül hazajöttem, azt tapasztaltam, hogy nem tudok itthon lenni, egyszerűen nem éreztem jól magam egyedül. Ezért aztán megnéztem, mit játszanak ma a Corvinban. Úgy voltam vele, ha nem megyek moziba, akkor itthon fogok depizni, ami nem túl konstruktív, és a lelkemnek sem tesz jót, utazni meg most nem volt kedvem, két megállót sem, ezért csak a Corvin merült fel lehetőségként. És pont adták fél 8-tól a Szörny Egyetemet, ami a Szörny Rt. előzményfilmje. Gyorsan foglaltam rá jegyet, elrohantam átvenni, hazajöttem, eltöltöttem még itthon háromnegyed órát, aztán lementem megnézni a filmet. Ez az egyik előnye annak, ha valaki egyedül van: azt csinál, amit szeretne, akkor, amikor szeretné. Ha animációs filmet akar nézni, akkor azt néz, és ha ezt egy órával a film kezdete előtt találja ki, akkor sincs semmi. (Az mondjuk a spontaneitás egyik hátránya, amikor a film kezdete előtt 75 perccel az ember leküld egy liter vizet, gondolván, aznap már csak otthon depizik, aztán negyed óra múlva találja ki, hogy mégis inkább moziba megy. Sebaj, túléltem ezt is.)
A Szörny Rt.-vel annak idején voltak gondjaim. Amikor először leültettek elé anyuék, hogy ez egy nagyon vicces film, nem tudtam végignézni, annyira idegesített, annyira idétlennek éreztem. Évek múlva aztán kíváncsi lettem, mégis miről szól ez a mese, ezért adtam neki még egy esélyt. Nagyon tetszett. Úgyhogy eléggé örültem, amikor láttam, hogy lesz folytatása, pontosabban előzménye. Úgy emlékeztem, csak jövő csütörtökön lesz a bemutató, így aztán majd kiugrottam a bőrömből, amikor láttam, hogy már most is adják. (Azóta rájöttem, hogy a Gru második részével kevertem össze, annak lesz csütörtökön a bemutatója, és azt is meg fogom nézni. Gyereknek lenni jó.)
Elég sokan voltunk a filmen, szerencsére mindenféle korú emberek. Nyilván sok kisgyerekes (a filmet hatéves kortól ajánlják, höhö), de voltak tinik, huszonévesek, középkorú párok, sőt egy ötvenes anyuka is eljött a huszonéves lányával. Én voltam az egyetlen, aki egyedül érkezett, de szerencsére már többször volt ilyen, és már nem érzem furcsának.
A Pixar volt olyan aranyos, és csinált a Szörny Egyetem elé kisfilmet. A címe The Blue Umbrella, avagy A kék esernyő. Szívszorítóan aranyos. Nem fogjátok kitalálni, hogy bőgtem rajta. Persze csak úgy feltűnésmentesen, nehogy hülyének nézzenek. A Youtube-ra eddig csak 30-35 másodperces részletek kerültek fel, de ez a történet csak a maga teljes valójában jó. Annyit elárulok róla, hogy egy szerelem története. Meg annyit még, hogy a teremben ülő pasiknak is tetszett, ami azért csak jelent valamit.
Igen, fogok beszélni a Szörny Egyetemről is. Most. Sullivan és Wasowski megismerkedését és barátságuk kialakulását mutatja be a film. Alapvetően az unalomig ismételt amerikai tinivígjáték vázára húzták fel a történetet, csak a szerelmi szálat hagyták ki belőle, hála az égnek. Eddig tehát semmi különös, mindenki látott már legalább ezer ilyen filmet. Attól lesz mégis különleges ez a mese, hogy a szörnyvilágba áthelyezve nagyon jól működik a formátum. Megvannak itt is a menő srácok, a lúzerek, a tanárok, a közösségépítő programok (következő életemben Amerikában szeretnék iskolába járni), de az egész nagyon-nagyon humorossá válik attól, hogy ez az egész szörnyekről szól. Személyes kedvencem az egyetemi versenyes szál. Annyira ötletesek a feladatok, és annyira viccesek a próbatételek, hogy nem lehet nem szeretni őket. A film tanulságát is ellőtte persze ezer másik tinivígjáték, de ettől nem lesz kevésbé jó: ne foglalkozz mások véleményében, bízz magadban, akard elérni a célodat, és akkor idővel sikerülni fog. Egy csöppet szirupos a történet utolsó negyede, de ez szinte minden amerikai filmnél így van, úgyhogy szerintem már mindenki megszokta. Az egész értékéből nem von le semmit.
Nagyon jól sikerült, aranyos film, mindenképpen érdemes megnézni, akár gyerek, akár felnőtt az ember. Most már nem filmes moly van, hanem imdb (háhá, még emlékszem az ígéretemre!), így a Szörny Egyetem tízből nyolc pontot kap. Reméljük, nem lesz harmadik része, az általában rossz ötlet szokott lenni. (Kivéve talán a Toy Storyt és a Jégkorszakot, mert ezekben az esetekben talán még az előzőeknél is jobban sikerült a harmadik rész.)
Amikor negyed 7 körül hazajöttem, azt tapasztaltam, hogy nem tudok itthon lenni, egyszerűen nem éreztem jól magam egyedül. Ezért aztán megnéztem, mit játszanak ma a Corvinban. Úgy voltam vele, ha nem megyek moziba, akkor itthon fogok depizni, ami nem túl konstruktív, és a lelkemnek sem tesz jót, utazni meg most nem volt kedvem, két megállót sem, ezért csak a Corvin merült fel lehetőségként. És pont adták fél 8-tól a Szörny Egyetemet, ami a Szörny Rt. előzményfilmje. Gyorsan foglaltam rá jegyet, elrohantam átvenni, hazajöttem, eltöltöttem még itthon háromnegyed órát, aztán lementem megnézni a filmet. Ez az egyik előnye annak, ha valaki egyedül van: azt csinál, amit szeretne, akkor, amikor szeretné. Ha animációs filmet akar nézni, akkor azt néz, és ha ezt egy órával a film kezdete előtt találja ki, akkor sincs semmi. (Az mondjuk a spontaneitás egyik hátránya, amikor a film kezdete előtt 75 perccel az ember leküld egy liter vizet, gondolván, aznap már csak otthon depizik, aztán negyed óra múlva találja ki, hogy mégis inkább moziba megy. Sebaj, túléltem ezt is.)
A Szörny Rt.-vel annak idején voltak gondjaim. Amikor először leültettek elé anyuék, hogy ez egy nagyon vicces film, nem tudtam végignézni, annyira idegesített, annyira idétlennek éreztem. Évek múlva aztán kíváncsi lettem, mégis miről szól ez a mese, ezért adtam neki még egy esélyt. Nagyon tetszett. Úgyhogy eléggé örültem, amikor láttam, hogy lesz folytatása, pontosabban előzménye. Úgy emlékeztem, csak jövő csütörtökön lesz a bemutató, így aztán majd kiugrottam a bőrömből, amikor láttam, hogy már most is adják. (Azóta rájöttem, hogy a Gru második részével kevertem össze, annak lesz csütörtökön a bemutatója, és azt is meg fogom nézni. Gyereknek lenni jó.)
Elég sokan voltunk a filmen, szerencsére mindenféle korú emberek. Nyilván sok kisgyerekes (a filmet hatéves kortól ajánlják, höhö), de voltak tinik, huszonévesek, középkorú párok, sőt egy ötvenes anyuka is eljött a huszonéves lányával. Én voltam az egyetlen, aki egyedül érkezett, de szerencsére már többször volt ilyen, és már nem érzem furcsának.
A Pixar volt olyan aranyos, és csinált a Szörny Egyetem elé kisfilmet. A címe The Blue Umbrella, avagy A kék esernyő. Szívszorítóan aranyos. Nem fogjátok kitalálni, hogy bőgtem rajta. Persze csak úgy feltűnésmentesen, nehogy hülyének nézzenek. A Youtube-ra eddig csak 30-35 másodperces részletek kerültek fel, de ez a történet csak a maga teljes valójában jó. Annyit elárulok róla, hogy egy szerelem története. Meg annyit még, hogy a teremben ülő pasiknak is tetszett, ami azért csak jelent valamit.
Igen, fogok beszélni a Szörny Egyetemről is. Most. Sullivan és Wasowski megismerkedését és barátságuk kialakulását mutatja be a film. Alapvetően az unalomig ismételt amerikai tinivígjáték vázára húzták fel a történetet, csak a szerelmi szálat hagyták ki belőle, hála az égnek. Eddig tehát semmi különös, mindenki látott már legalább ezer ilyen filmet. Attól lesz mégis különleges ez a mese, hogy a szörnyvilágba áthelyezve nagyon jól működik a formátum. Megvannak itt is a menő srácok, a lúzerek, a tanárok, a közösségépítő programok (következő életemben Amerikában szeretnék iskolába járni), de az egész nagyon-nagyon humorossá válik attól, hogy ez az egész szörnyekről szól. Személyes kedvencem az egyetemi versenyes szál. Annyira ötletesek a feladatok, és annyira viccesek a próbatételek, hogy nem lehet nem szeretni őket. A film tanulságát is ellőtte persze ezer másik tinivígjáték, de ettől nem lesz kevésbé jó: ne foglalkozz mások véleményében, bízz magadban, akard elérni a célodat, és akkor idővel sikerülni fog. Egy csöppet szirupos a történet utolsó negyede, de ez szinte minden amerikai filmnél így van, úgyhogy szerintem már mindenki megszokta. Az egész értékéből nem von le semmit.
Nagyon jól sikerült, aranyos film, mindenképpen érdemes megnézni, akár gyerek, akár felnőtt az ember. Most már nem filmes moly van, hanem imdb (háhá, még emlékszem az ígéretemre!), így a Szörny Egyetem tízből nyolc pontot kap. Reméljük, nem lesz harmadik része, az általában rossz ötlet szokott lenni. (Kivéve talán a Toy Storyt és a Jégkorszakot, mert ezekben az esetekben talán még az előzőeknél is jobban sikerült a harmadik rész.)
Hát, a kapcsolatuk nem barátságnak indult.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése