Simon Márton: Polaroidok

Néhány fénykép néhány szóban. Érzelmek, hétköznapok, pillanatok, örömök, bánatok, szerelmek. Nagyon megfogott. A tegnapi felolvasáson is, de ma, amikor magam olvastam el, végleg rabul ejtett. Nem tudom, jól sejtem-e, hogy ha a szösszeneteket az elejükön található számok emelkedő sorrendjébe helyezném, akkor más történet kerekedne ki, vagy ez egy hibás gondolat. Kipróbálni, azt hiszem, nem fogom, ahhoz túl fáradt vagyok és túl kevéssé kitartó. (Ha minden igaz, mintegy 500 képről beszélünk.) Nem úgy olvastam egyébként, ahogy igazi bölcsészhez illik, nem ízlelgettem a szavakat minden egyes képnél, de ami különösen szíven ütött vagy megfogott, azt azóta is elemezgetem. Nem kevés ilyen volt. Összegyűjtöttem nektek. A könyv egyébként öt pont, kedvencelést egyelőre nem kapott, azon még kicsit gondolkodom. És persze mindenkinek ajánlom. Nem fogtok csalódni, azt hiszem.

"Az élet szép,
csak te vagy szar.

Az élet szar.
Te legalább szép vagy."

"Nézzük egymást a folyóval, és
felejtünk."

"Egy ismeretlen
tenger
íze a nyakadon."

"A pulton az üres borospoharak,
a tenyered nyoma,
meg a reggeli fény."

"A szeretleken nagyjából azt értem,
hogy hiányzol akkor is,
ha itt vagy."

"Az élet legfontosabb mondatait
fekve mondják."

"Álmodni annyi,
mint jelen lenni valahol,
ami nincs."

"Földön talált pillangót benzinkútról kivinni.
Füvön meghalni jobb, gondolom."

"Látod azt a kínai kajáldát?
Ott volt egyszer mindennek vége."

"Nem vers,
csak tanítom beszélni a
szorongásaimat."

"Az ablakom alatt egy álarcos meggyvágó
teteme. A szép nevű madarak is
meghalnak."

"A szív egy tropikárium,
a közepén ülve
halas szendvicset eszik egy szipogó gyerek."

"Zár, konvektor, hosszabbító, víz.
Mint egy öngyilkosság,
pedig csak a lefekvés előtti checklist."

"Elvitted a jelentéseket.
Fehér kirakós lett a nyelv."

"Vérzik az orrod.
Olyan dolgok járnak a fejedben, hogy a vérednek
nincs kedve egy térben lenni velük."

"Akkor holnaptól nem vagy
és nem vagyok,
de most még hadd főzzek vacsorát."

"Egy életre szól,
de tekintve az életet,
ez nem valami nagy dolog."

"Egy alig méteres láncon tartott kuvasz
oldalára akrilfestékkel felfestve, hogy
fíl dö szánsájn."

"Kiöregedett cirkuszi elefánt:
állva alszik, közben is táncol."

"Ezt a képedet már
vagy négyszer kidobtam."

"Ülés alatt kicsempészett,
megkötözött énekesmadár."

"Megy Bécsbe brékelni,
mert kell a pénz kemóra."

"Nem vagyok képes kidobni a kézírását,
csak őrizgetem a bevásárlócédulákat."

Lehet, hogy kell belőle egy saját példány.