Tegnap esti döbbenet

Én vittem sétálni Marcit, mert annyira helyreállt a lelki egyensúlyom, hogy már ehhez is volt kedvem. Mivel a parton rengeteg kutyával találkoztunk, de senki nem játszott vele (kinek nem volt kedve, kit elráncigált a rémült gazdi - wtf?), úgy gondoltam, akkor ne egy órát mászkáljunk, hanem másfelet, és kicsit bejöttünk a körútra is, itt úgyis szereti a szagokat, egy-egy kapu tövében percekig el tud lenni szaglászással.

A Mester utcánál jártunk, amikor egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a villamosmegállóban egy nő kezéből kiesik egy marék apró, és kigurul az úttestre. Nem akartam hinni a szememnek, amikor némi káromkodást követően kiküldte a gyerekét (!!!!) a körút belső sávjába a töksötétbe, hogy szedegesse össze a pénzt. Konkrétan földbe gyökerezett a lábam, nem bírtam elindulni, csak bámultam őket, és mondogattam halkan, hogy ez de durva. A gyerek közben nyüszített, hogy jönnek az autók, de az anyja mondta, hogy nem baj, még ott is van érme, meg ott is. Eszem megáll, komolyan. Menjen akkor ő az autók alá, ha olyan irtó fontos neki az aprópénz, de ne a gyerekét küldje már! Egészen egyszerűen döbbenetes emberek vannak. Végül nem ütötték el a gyereket, de azért voltak páran, akik elég kicsi íven kerülték, nyilván nem számítottak rá, hogy este 9 körül egy hatéves forma gyerek guggol a nagykörúton a belső sávban.

Teljesen demagóg meg elcsépelt meg mindent megérdemlek, de azért csak felmerül bennem a kérdés: Milyen anya az ilyen?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai