Szomorú mosoly

Néha tanítok egy könyvből, amiből 10. és 11. osztályban én is tanultam. Megvan a könyv kitöltetlenül (khm), abból nyomtatok a diákjaimnak, én meg nézem a saját elnyűtt, kitöltött példányomat.

Tegnap a koreai kislányoknál a jövő időt vettük. A könyvemben az ehhez tartozó utolsó feladat az, hogy megkezdett mondatokat be kell fejezni a megfelelő jövő idő használatával. Van egy mondat, ami úgy kezdődik, hogy tíz év múlva. Én a következőt írtam oda: "Tíz év múlva a nagymamám milliomos lesz, mert minden héten lottózik." Ennél Nagyira gondoltam, ő lottózott kitartóan. Kicsit azért szíven ütött, amikor megláttam ezt pár hónapja, és meg kellett állapítanom, hogy a nagymamám a mondat leírásához képest nyolc évvel már nem is él. Ezt álmomban sem gondoltam volna tizedikes-tizenegyedikes koromban.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai