Mi az abszolút idegesítő?
Amikor egy anyuka a két-három év körüli kislányával felszáll a tömött buszra, leül, és énekelni kezd a gyereknek, mire a gyerek megpróbál vele énekelni a cérnavékony hangocskáján, amivel még nem tud dallamot követni, aztán rájön, hogy a hangja majdnem olyan magas, mintha sikítozna, ezért elkezd sikítozni, és anyukája kedveskedő kérlelésére magasról tesz, és a következő öt percet sikítozással/gajdolással tölti. Mindezt egy olyan nap végén, aminek már a közepén is azzal búcsúzott tőled az egyik tanítványod, hogy, idézem: "Össze ne ess!", és azóta sem lett jobb a helyzeted.
De azért egy idő után elhitte a kislány az anyukájának, hogy ezt a gajdolást-racsítást-sikítást (nem találom az eléggé kifejező szót) a többi utas valószínűleg nem értékeli, és utána csak mesemondás volt, és ezért nagyon hálás voltam. Igazából nem is értem, hogyan jutott anyuka eszébe énekelgetni a busz közepén, ilyet még életemben nem láttam. Kicsit remélem, hogy többet már nem is fogok. (Pedig nagyon szeretem a kicsiket, de ez iszonyú volt ott és akkor és úgy.)
De azért egy idő után elhitte a kislány az anyukájának, hogy ezt a gajdolást-racsítást-sikítást (nem találom az eléggé kifejező szót) a többi utas valószínűleg nem értékeli, és utána csak mesemondás volt, és ezért nagyon hálás voltam. Igazából nem is értem, hogyan jutott anyuka eszébe énekelgetni a busz közepén, ilyet még életemben nem láttam. Kicsit remélem, hogy többet már nem is fogok. (Pedig nagyon szeretem a kicsiket, de ez iszonyú volt ott és akkor és úgy.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése