Szürreális belegondolni. Én itthon vagyok, puzzle-t rakok a gyerekeimmel, meditálunk, alszunk egyet ebéd után, játszótérre megyünk, bosszankodunk, hogy sehol sem kapni normális benti cipőt oviba/suliba, aztán olvassuk a Harry Potter első részét, amit mindkét gyerek nagyon élvez, és örülünk, mert meghozta a futár a Barbara Kadabarát, amit annyira megszerettünk, hogy két hónapig volt nálunk a könyvtári példány, és most, hogy vissza kellett adni, vettünk sajátot, aztán meg este jó zenére fordítok. Közben Nepálban ezrek haltak meg egy felfoghatatlanul szörnyű természeti katasztrófában, amiről most már nagyon sok videót láttam, de nem képes teljesen befogadni az agyam, hogy ez tényleg megtörtént, és azokban az épületekben, amiket egy pillanat roppant össze a sziklákat, egyéb törmeléket görgető sáros víz, emberek voltak, akiknek valószínűleg megijedni sem volt idejük, annyira gyorsan véget ért az életük. Meg ott vannak a videók a határról, ahol megijedni bőven volt idő, és akkor arra gondolo...
Én a múltkor lángost sütöttem, ami olyan sok lett, hogy egy hétig ehettem volna, de a 3. nap után már rá sem bírtam nézni. :-)
VálaszTörlésNem tudom Te hogy bírod. Bár lehet, hogy nálam az volt a baj, hogy azt ettem reggelire, ebédre, vacsorára...
Az lehet :) Én csak ebédre, mindig csak egy tányérral. Igyekszem olyanokat főzni, amiket nagyon-nagyon szeretek, és akkor öröm, hogy 4-5 napig is ehetem. Gyerekkoromban sokszor voltam szomorú, hogy mondjuk a rakott krumpli vagy a rakott zöldbab csak egy étkezésre volt elég, és aztán hetekig-hónapokig nem került újra terítékre. Így legalább ki tudom élvezni rendesen mindegyik kaját :)
VálaszTörlés