Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke...
Én a múltkor lángost sütöttem, ami olyan sok lett, hogy egy hétig ehettem volna, de a 3. nap után már rá sem bírtam nézni. :-)
VálaszTörlésNem tudom Te hogy bírod. Bár lehet, hogy nálam az volt a baj, hogy azt ettem reggelire, ebédre, vacsorára...
Az lehet :) Én csak ebédre, mindig csak egy tányérral. Igyekszem olyanokat főzni, amiket nagyon-nagyon szeretek, és akkor öröm, hogy 4-5 napig is ehetem. Gyerekkoromban sokszor voltam szomorú, hogy mondjuk a rakott krumpli vagy a rakott zöldbab csak egy étkezésre volt elég, és aztán hetekig-hónapokig nem került újra terítékre. Így legalább ki tudom élvezni rendesen mindegyik kaját :)
VálaszTörlés