Előkerül néha még ma is az a sztori, amikor még alsóban egyszer reggel 7-kor, a legnagyobb kapkodás közepén, induláskor jelentettem be, hogy környezetismeret órára kell egy paprika meg egy paradicsom. Aznap. Anyu széttárta a kezét, épp nem volt otthon egyik sem. Kértem, menjen el a boltba venni, ezen nevetett, reggel 7-kor ilyen plusz kirándulásokra nem volt idő. Erre elpityeredtem, hogy fekete pontot fogok kapni. Anyu válasza: "Majd legközelebb nem aznap reggel szólsz, hanem időben." Emlékszem, úton a suliba becsengettem egy kedves nénihez, akivel hazafelé beszélgetni szoktam. Neki jó nagy veteményese volt, de nem tudott segíteni. Nem tudom, végül megkaptam-e a fekete pontot, de az megmaradt, milyen stressz volt aznap reggel bemenni a suliba. Képzelhetitek, micsoda nosztalgikus élmény volt, amikor este fél 9-kor, villanyoltás után, a Bóbita közben egyszer csak megszólalt Viola az ágyból a tök sötétben: "Anya, holnapra falevelet kell vinni az oviba!" Fejem először:...
Én a múltkor lángost sütöttem, ami olyan sok lett, hogy egy hétig ehettem volna, de a 3. nap után már rá sem bírtam nézni. :-)
VálaszTörlésNem tudom Te hogy bírod. Bár lehet, hogy nálam az volt a baj, hogy azt ettem reggelire, ebédre, vacsorára...
Az lehet :) Én csak ebédre, mindig csak egy tányérral. Igyekszem olyanokat főzni, amiket nagyon-nagyon szeretek, és akkor öröm, hogy 4-5 napig is ehetem. Gyerekkoromban sokszor voltam szomorú, hogy mondjuk a rakott krumpli vagy a rakott zöldbab csak egy étkezésre volt elég, és aztán hetekig-hónapokig nem került újra terítékre. Így legalább ki tudom élvezni rendesen mindegyik kaját :)
VálaszTörlés