A gazdikról - két oldalon, írásban kifejtve
Elég sok kutyasétáltatás során azt figyeltem meg, hogy kétféle gazdi van. Az egyik irányítja a kutyáját, megmondja neki, mit lehet és mit nem, és ha a kutya balhét okoz vagy balhéba keveredik, akkor közbelép. A másik elsősorban trécselni jár a közösségi kutyasétáltatásra, és annyira szeret trécselni, hogy a kutyára figyelni sajnos már nem is jut ideje. Ha a kutyája balhét okoz vagy balhéba keveredik, azt többnyire észre sem veszi, ha mégis, akkor a balhé már egy ideje tart, mire észbe kap, és akkor üvölt, vagy összeveri a kutyát, aki csak néz, mint a luki nyúl, hogy most mi van, eddig nem volt gáz, hogy őrjöngök.
Mi olyan típusú gazdik vagyunk, akik irányítják a kutyát. Én annyira, hogy még ha meg is állok trécselni, akkor is a kutyát nézem közben, és ha kell, utasításokat osztok neki, így mindig tudja, ki a főnök. Szerencsére Marci legtöbb haverjának is hasonló gazdája van. Előfordul, hogy két kutyabarát nagyon belemelegszik a játékba, és átmennek acsarkodásba/verekedésbe. Jól látható, mikor történik a váltás, nem lehet eltéveszteni. Ilyenkor a másik gazdával együtt szétszedjük a két kutyát, félrevonjuk és leültetjük őket, és megvárjuk, míg lehiggadnak. Ha ez megtörtént, akkor elengedjük őket, és mehetnek vissza játszani, ugyanis játszani jó is, kell is, de csak normálisan, annak nincs értelme, ha széttépik egymást.
De nem mindenki ilyen. A múltkor például találkoztunk egy számunkra idegen, fiatal német juhásszal. A kutya azonnal morogva közeledett Marci felé, de mivel nekem háttal volt, és nem láttam a fejét, elhittem a gazdájának, hogy ő így szokott játszani, mert vannak pajtik, akikkel Marci is morogva szokott, nincs azzal semmi baj. Marci viszont most próbált kitérni a másik kutya elől, aki nem szállt le róla, és amikor szemből láttam már a kutyát, akkor egyértelművé vált, hogy ez bizony nem játék, hanem támadás: a morgás mellé vicsorgott is, és akkor már oda-odakapott Marci felé. Amikor konstatáltam, mi a helyzet, egy "Ajjaj!" kíséretében beálltam a két kutya közé, mire a másik gazdi kissé sértődötten így szólt: "Nem kell pánikba esni, a kutyák értik egymás nyelvét." Nem tudtam hirtelen mit mondani, csak gondoltam, hogy azért remélem, nem baj, hogy nem várom meg, míg összeverekszenek, és valamelyiknek baja esik.
Ma is volt egy esetünk. Egy olyan társasággal voltunk, akik főleg trécselni szeretnek, de én szeretek velük lenni, mert egyiküknek van egy tündéri kiskutyája (lány), akit Marci nagyon szeret, és akivel nagyon jókat szoktak fogócskázni meg birkózni. Volt már, hogy a többi gazda beszélgetett, én meg közben egyiknek egy csokipapírt vettem ki a szájából, ami beleragadt a fogába, másiknak egy koszos zoknit, a gazdák meg észre sem vették, mit csinál a kutyájuk.
Újabban az szokott lenni, hogy ha ez a tündéri kiskutya ott van, és a közelébe megy egy kan, akkor Marci megőrül. Ma is ez volt. Amíg csak ketten voltak, nagyot játszottak, de amint megjött az első kan, Marci azonnal nekiesett az illetőnek. A gazdát ez nem nagyon zavarta, engem jobban, úgyhogy szét is szedtem őket, Marcit földhöz vágtam (= kihúztam alóla a lábát, és a hátára fektettem), lefogtam, és megvártam, amíg megnyugszik, miközben mondogattam neki, hogy na, ezt nem. Amikor már normálisnak tűnt, elengedtem. Addigra odaért egy újabb kan, akivel mellesleg tegnap nagyon jót futkároztak és labdáztak, amikor ketten voltak. Most viszont nem játszottak jót: Marci köszönés helyett rögtön megtámadta. Ezt a gazdát sem zavarta a dolog, éppen benne volt egy beszélgetésben. Én azért megint odamentem, megint leszedtem a kutyámat a másikról, megint földhöz vágtam és lefogtam, és vártam, hogy megnyugodjon, miközben immár kiabálva kérdeztem, hogy mégis mi a fene ütött belé, délután még tök normális volt.
A gazdák a kiabálásra felfigyeltek, és a beszélgetést megszakítva engem kezdtek figyelni, ahogy ott térdelek a kutya mellett. Ez nem lett volna baj, az annál inkább, hogy a helyszínen lévő kb. hat kutya mind egy szálig odatódult, és megcsodálták a hátára fektetett, leszorított Marcit, és jól végig is szaglászták. Marci ezt nem vette annyira jó néven, amit tökre meg is értettem, ezért igyekeztem fél kézzel elhessegetni őket. A kisebbeket sikerült, a nagyobbakat nem. Például azt sem, akire a második körben ráment a kutyám. Az a kutya komótosan szaglászta Marci védtelen alfelét, én meg hiába próbáltam ellökdösni, tojt rám. Marci meg morgott, vergődött, sőt amikor éppen csak fél kézzel fogtam, hogy tudjak hessegetni, akkor felemelte a fejét, és igyekezett megharapni a másikat. A másik benne is lett volna a balhéban, úgyhogy közelebb jött Marci fejéhez. Ekkor szóltam oda az ott csoportosuló gazdáknak, hogy ha a kutya nem megy el onnan, az enyém sosem fog megnyugodni, és nem fogom tudni elengedni. (Marci akkor már morgott, acsarkodott, és ide-oda dobálta magát, állati nehéz volt tartani.) A másik kutya gazdája erre a következő módszerhez folyamodott: "XY, gyere el onnan!" Nem valami határozottan. XY nyilván nem hatódott meg. Úgyhogy akkor megfogtam Marci nyakörvét, talpra állítottam, és megpróbáltam elvonszolni. A másik kutya meg jött utánunk, és igyekezett belekapni Marciba, miközben Marci igyekezett hátrafordulni és beszállni a verekedésbe. És a másik gazda nem csinált semmit. Se a többiek. Percek óta próbáltam már elvonszolni a kutyámat, közben kiabáltam a másikra, hogy menjen onnan, a két kutya meg acsarkodott egymásra, mire az egyik gazdi, mellesleg nem az érintett kutyáé, odajött és megfogta a kutyát, így végre sikerült pórázt csatolnom Marcira, és elindulni.
Nagyon kiakasztott az eset. Részben azért, mert nem értettem, miért őrült meg Marci. Tudom, hogy alapvetően domináns, de olyan szépen kordában tudja tartani magát, nagyon-nagyon ritka, hogy kitör, és ilyen durva őrjöngést még talán nem is láttam tőle. Viszont az is feldühített, hogy a másik gazda nem segített. Nem abban kellett volna segítenie, hogy megfékezzem a kutyámat, az nyilván az én dolgom, hanem abban, hogy elvigye Marci szeme elől a sajátját, mondjuk úgy tíz-húsz méterre, hogy Marci le tudjon higgadni annyira, hogy pórázt lehessen tenni rá. És nem és nem tette meg. Közben én meg tudom magamról, hogy ha látom egy kutyán, hogy mindjárt bepörög Marci láttán, akkor elhívom onnan Marcit, és ha nem jön, mert ő is készül bepörögni (ez a ritkább eset), akkor odamegyek és a nyakörvénél fogva elviszem onnan. Más miért nem? Másnak nem baj, ha a kutyája esetleg megsérül? Vagy egyáltalán, mást nem zavar, ha a kutyája verekszik? Miért nem?
Mi olyan típusú gazdik vagyunk, akik irányítják a kutyát. Én annyira, hogy még ha meg is állok trécselni, akkor is a kutyát nézem közben, és ha kell, utasításokat osztok neki, így mindig tudja, ki a főnök. Szerencsére Marci legtöbb haverjának is hasonló gazdája van. Előfordul, hogy két kutyabarát nagyon belemelegszik a játékba, és átmennek acsarkodásba/verekedésbe. Jól látható, mikor történik a váltás, nem lehet eltéveszteni. Ilyenkor a másik gazdával együtt szétszedjük a két kutyát, félrevonjuk és leültetjük őket, és megvárjuk, míg lehiggadnak. Ha ez megtörtént, akkor elengedjük őket, és mehetnek vissza játszani, ugyanis játszani jó is, kell is, de csak normálisan, annak nincs értelme, ha széttépik egymást.
De nem mindenki ilyen. A múltkor például találkoztunk egy számunkra idegen, fiatal német juhásszal. A kutya azonnal morogva közeledett Marci felé, de mivel nekem háttal volt, és nem láttam a fejét, elhittem a gazdájának, hogy ő így szokott játszani, mert vannak pajtik, akikkel Marci is morogva szokott, nincs azzal semmi baj. Marci viszont most próbált kitérni a másik kutya elől, aki nem szállt le róla, és amikor szemből láttam már a kutyát, akkor egyértelművé vált, hogy ez bizony nem játék, hanem támadás: a morgás mellé vicsorgott is, és akkor már oda-odakapott Marci felé. Amikor konstatáltam, mi a helyzet, egy "Ajjaj!" kíséretében beálltam a két kutya közé, mire a másik gazdi kissé sértődötten így szólt: "Nem kell pánikba esni, a kutyák értik egymás nyelvét." Nem tudtam hirtelen mit mondani, csak gondoltam, hogy azért remélem, nem baj, hogy nem várom meg, míg összeverekszenek, és valamelyiknek baja esik.
Ma is volt egy esetünk. Egy olyan társasággal voltunk, akik főleg trécselni szeretnek, de én szeretek velük lenni, mert egyiküknek van egy tündéri kiskutyája (lány), akit Marci nagyon szeret, és akivel nagyon jókat szoktak fogócskázni meg birkózni. Volt már, hogy a többi gazda beszélgetett, én meg közben egyiknek egy csokipapírt vettem ki a szájából, ami beleragadt a fogába, másiknak egy koszos zoknit, a gazdák meg észre sem vették, mit csinál a kutyájuk.
Újabban az szokott lenni, hogy ha ez a tündéri kiskutya ott van, és a közelébe megy egy kan, akkor Marci megőrül. Ma is ez volt. Amíg csak ketten voltak, nagyot játszottak, de amint megjött az első kan, Marci azonnal nekiesett az illetőnek. A gazdát ez nem nagyon zavarta, engem jobban, úgyhogy szét is szedtem őket, Marcit földhöz vágtam (= kihúztam alóla a lábát, és a hátára fektettem), lefogtam, és megvártam, amíg megnyugszik, miközben mondogattam neki, hogy na, ezt nem. Amikor már normálisnak tűnt, elengedtem. Addigra odaért egy újabb kan, akivel mellesleg tegnap nagyon jót futkároztak és labdáztak, amikor ketten voltak. Most viszont nem játszottak jót: Marci köszönés helyett rögtön megtámadta. Ezt a gazdát sem zavarta a dolog, éppen benne volt egy beszélgetésben. Én azért megint odamentem, megint leszedtem a kutyámat a másikról, megint földhöz vágtam és lefogtam, és vártam, hogy megnyugodjon, miközben immár kiabálva kérdeztem, hogy mégis mi a fene ütött belé, délután még tök normális volt.
A gazdák a kiabálásra felfigyeltek, és a beszélgetést megszakítva engem kezdtek figyelni, ahogy ott térdelek a kutya mellett. Ez nem lett volna baj, az annál inkább, hogy a helyszínen lévő kb. hat kutya mind egy szálig odatódult, és megcsodálták a hátára fektetett, leszorított Marcit, és jól végig is szaglászták. Marci ezt nem vette annyira jó néven, amit tökre meg is értettem, ezért igyekeztem fél kézzel elhessegetni őket. A kisebbeket sikerült, a nagyobbakat nem. Például azt sem, akire a második körben ráment a kutyám. Az a kutya komótosan szaglászta Marci védtelen alfelét, én meg hiába próbáltam ellökdösni, tojt rám. Marci meg morgott, vergődött, sőt amikor éppen csak fél kézzel fogtam, hogy tudjak hessegetni, akkor felemelte a fejét, és igyekezett megharapni a másikat. A másik benne is lett volna a balhéban, úgyhogy közelebb jött Marci fejéhez. Ekkor szóltam oda az ott csoportosuló gazdáknak, hogy ha a kutya nem megy el onnan, az enyém sosem fog megnyugodni, és nem fogom tudni elengedni. (Marci akkor már morgott, acsarkodott, és ide-oda dobálta magát, állati nehéz volt tartani.) A másik kutya gazdája erre a következő módszerhez folyamodott: "XY, gyere el onnan!" Nem valami határozottan. XY nyilván nem hatódott meg. Úgyhogy akkor megfogtam Marci nyakörvét, talpra állítottam, és megpróbáltam elvonszolni. A másik kutya meg jött utánunk, és igyekezett belekapni Marciba, miközben Marci igyekezett hátrafordulni és beszállni a verekedésbe. És a másik gazda nem csinált semmit. Se a többiek. Percek óta próbáltam már elvonszolni a kutyámat, közben kiabáltam a másikra, hogy menjen onnan, a két kutya meg acsarkodott egymásra, mire az egyik gazdi, mellesleg nem az érintett kutyáé, odajött és megfogta a kutyát, így végre sikerült pórázt csatolnom Marcira, és elindulni.
Nagyon kiakasztott az eset. Részben azért, mert nem értettem, miért őrült meg Marci. Tudom, hogy alapvetően domináns, de olyan szépen kordában tudja tartani magát, nagyon-nagyon ritka, hogy kitör, és ilyen durva őrjöngést még talán nem is láttam tőle. Viszont az is feldühített, hogy a másik gazda nem segített. Nem abban kellett volna segítenie, hogy megfékezzem a kutyámat, az nyilván az én dolgom, hanem abban, hogy elvigye Marci szeme elől a sajátját, mondjuk úgy tíz-húsz méterre, hogy Marci le tudjon higgadni annyira, hogy pórázt lehessen tenni rá. És nem és nem tette meg. Közben én meg tudom magamról, hogy ha látom egy kutyán, hogy mindjárt bepörög Marci láttán, akkor elhívom onnan Marcit, és ha nem jön, mert ő is készül bepörögni (ez a ritkább eset), akkor odamegyek és a nyakörvénél fogva elviszem onnan. Más miért nem? Másnak nem baj, ha a kutyája esetleg megsérül? Vagy egyáltalán, mást nem zavar, ha a kutyája verekszik? Miért nem?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése