Edzés

1. Tök jó volt ma a koreográfia. Persze mindig jó, de ennyire csak ritkán.

2. Tök ügyes voltam. Minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy mindig az vagyok, na de ennyire ritkán.

3. A második órára bejött egy fiú is. Ezen a bent lévő kb. 15 lány elég jól mulatott, én is vigyorogtam egy sort, annyira vicces volt belegondolni, hogy ott fog ugrálni ennyi csaj között, de nagyon aranyos volt. Meg kifejezetten szép is. Aztán az öltözőben kiderült, hogy más órákra is jár, amikre rajta kívül csak lányok. Így kell ezt, csak semmi meghunyászkodás! Ha érdekli, be kell járni, akár vihogunk, akár nem.

4. Azt hiszem, ma megtaláltam a legzavarbaejtőbb edzőtárs cím nyertesét. (A cím mellé nem jár díj, és kihirdetés sincs, szívás.) A keddi szöveg: "Tegnap három órán át smároltunk." Jó hangosan, az öltözőben, kb. tíz lány előtt, egynek címezve. Ettől már kerekedett a szemem, de ma még ezen is túltett az illető. A barátnője kérdezte, mennek-e hétvégén bulizni. Válasz: "Hát, sajnálom, én egész hétvégén szexelek." Hát ez meg ki a francot érdekel, ha szabad kérdeznem? Engem nem, az nem baj? Meg szerintem a többi tíz lányt se, az sem baj? Miért tartozik ez az egész öltözőre? Nem értem. Biztos prűd vagyok.

+1 "Finoman cserzett bőrdíszműből szükség esetén tűrhető ragut tud készíteni." (Rejtő Jenő: Mi újság, Wagner úr?) Izé... Ha nem nekem kell megkóstolni, én nem bánom. (Imádom Rejtőt!)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai