Postai élmények

Az Astorián voltam ma feladni a molyos karácsonyi húzásra az ajándékot meg befizetni a számlákat. Van vagy hat ablak, ebből nyitva volt négy, és egyiknél sem lehet egyszerre levelet feladni és számlát befizetni. Amikor megvettem a buborékos borítékot az ajándékhoz, megkérdeztem a postás kisasszonyt, jól értelmezem-e, hogy ha ezt is fel akarom adni, meg még számláim is vannak, akkor kétszer kell sorba állnom két különböző ablaknál, és mondta, hogy sajnos igen, ez az új rendszer. Mekkora idiótaság már ez... Főleg, hogy mire feladtam a levelet, az összes számlás ablaknál kilométeres sor képződött, nekem meg szokás szerint nem volt időm, mert rohantam, mint mindig.

A levélfeladásnál egy idős néni fizetett előttem. Nagyon érdekesen csinálta. Bejött a postára, lehajította a szatyrát a sor végére, majd elment képeslapot választani, és pár perccel később odaállt a szatyra mellé. A nő leolvasta a képeslapokat meg intézte a néni levelét, majd mondta, hogy hétszázvalahány forint. Erre a néni megrökönyödött. "Tessék mondani, mennyibe kerül akkor a képeslap?" "Ez nyolcvan forint, ez a másik meg három dimenziós, úgyhogy az háromszázötven." "Jaj. Nekem egyforma kell, ez nem lesz jó, nekem ez nagyon drága!" Mire a nő nagy puffogva sztornózta a 3D-s lapot, beütötte helyette a simát, és így kb. 270 forinttal kevesebb lett a végösszeg. Én meg közben azon tűnődtem el, mennyire szomorú, hogy napjainkban vannak emberek, akiknek 300 forint nem mindegy, sőt sokat számít. El szeretnék innen menni, legalább egy kis időre.

Megjegyzések

  1. Na jó, képeslapra én sem adnék ki annyit. Akkor már neten küldök, bár már nem divat, és szerintem ezek már nem is működnek (mostanában próbáltam két különböző helyről).

    VálaszTörlés
  2. Na jó, de ez a néni feltehetőleg nem küld a neten, csak postán :) És én is visszatettem volna, amikor rájövök, hogy 3D-s, csak nem azzal, hogy ez nekem nagyon drága, hanem azzal, hogy ez nekem tök fölösleges.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai