Amikor volt a névnapom-pom-pom

Az egy nagyon jó nap volt. Mondjuk nem indult jól, de aztán megjavult. Ezután egész nap ajándékokat kaptam, pedig a napján nem szoktam, ezért nem is gondoltam, hogy most fogok. Ráadásul az ajándékozók egy részétől arra sem számítottam, hogy számon tartják a névnapomat.

Amikor kitámolyogtam az előszobába, ez a látvány fogadott:

Éva néni hagyta itt, amikor reggel jött Marcit sétáltatni. (Róla tudtam, hogy tudja, mikor van névnapom, nyilván.) A karácsonyi kaktusz gyönyörű ezzel a sok bimbóval, alig várom, hogy kinyíljanak :) A csomagban meg csoki volt és ajándékkártya a Libribe, úgyhogy az ünnepek után majd el is ballagok hozzájuk, és választok valami szépet a kívánságlistámról, amit más nem választ.

Egy csomó finom csokit kaptam :) Nem mondom meg, kiktől, mármint a Raffaellót nem árulom el, de azt elmondhatom, hogy a macskanyelvet két tanítványomtól, a másik csokit meg a témavezetőmtől, Andi nénitől. És akkor még nem is szóltam arról a csokiról, amit szerdán kaptam attól a csoporttól, akikkel csütörtökön szokott órám lenni, csak áttettük. Egy Milka csoki várt az asztalon, amikor megérkeztem, átkötötték egy szép kis szalaggal, és a csoport lány tagja hajtogatott rá egy csodaszép gömböt, ezt itt:

Ha minden igaz, hétfőn megkapom a szabásmintát hozzá, bár így elmondás alapján erős a gyanúm, hogy az én kézügyességem ehhez nagyon kevés lesz. Mindenesetre ez a gömb itthon innentől kezdve karácsonyi dísz.

Éjfél körül meg hazaért Tomi a munkahelyéről, és akkor ezt kaptam:

Azt nem tudom, egy névnap miért ér ekkora csokrot, de nagyon jólesett :)

És akkor még nem is szóltam arról a sok-sok emberről, aki boldog névnapot kívánt. Olyan jó nap volt!