Helyettesítés
Tegnap késve indultam el edzésre, futottam, mint a nyúl, és elég jó időben oda is értem. A recepción pont ott volt egy lány, aki szintén erre az órára jár, és a következővel fogadott: "Képzeld, nincs K!" (Aki az edző.) Erre már fordultam volna ki a helyiségből, mikor hozzátette, hogy van viszont helyettesítés. Hát, gondoltam, akkor maradok, végül is lényeg, hogy meglegyen az óra, az mellékes, hogy én legjobban K edzéseit szeretem. Egy számomra eddig ismeretlen lányt érte az az öröm, hogy megtarthatta K óráit. Kérdezte, hogy szoktuk csinálni a stepet, erre az egyik lány elmesélte neki még az öltözőben, hogy K lelépi nekünk a koreográfia egy részét sokszor, csináljuk utána, amikor már megy, akkor járkál, és nézi, hogy kinek nem megy, és akkor annak segít, aztán megint lelépi az új adagot, és így tovább, miközben az új részeket hatszor-nyolcszor kell megcsinálni, aztán megint elölről az egészet sokszor. Erre a lány reakciója a következő volt: "Ja, hát úgy könnyű dumálni, ha az ember közben nem csinálja, csak nézi." Ettől nekem kicsit felszaladt a szemöldököm, de ez még rendben lett volna.
Gyanakodni akkor kezdtem, amikor az előttünk, 8-kor befejeződő óráról kiözönlött K csoportjának kb. fele. Nem tudom, ők honnan szereztek tudomást arról, hogy K ma nem lesz, mert a facebookon ezt a hírt nem osztotta meg a terem, a honlapon sincs fent (vagy nem találom...), szóval rejtély. Az óráról aztán kiderült, hogy nem nekem való. Nagyon nem ehhez vagyok szokva, és akik rendszeresen járnak K óráira, azok közül egynek sem tetszett. Iszonyú lassan vánszorgott a koreográfia, nyolcas-tízes ismétlésszámmal dolgoztunk per mozdulat, ráadásul lassú és nagyon halk zenére tettük mindezt. Először 8:10-kor néztem az órára, mert a bemelegítés végén mindig megnézem, hány percünk van a koreográfiára. Amikor kezdtem unatkozni, akkor megint az órára néztem: akkor volt 8:15. Gondoltam is, hogy ez nagyon hosszú 60 perc lesz. Az is volt. Nem volt változatos a koreográfia, nagyon sokat pihentünk közben, volt, hogy megálltunk fél percre, és közben folyamatosan biztatott minket a lány, hogy már csak ennyi meg annyi perc, ami elég vicces volt, mert úgy mondta, mintha fáradtnak kéne már lennünk, pedig meg sem kottyant az egész. Aztán óra végén még volt kb. 50 felülés, aztán jú hosszú nyújtás. Egyszerűen untam. (Bár a nyújtásnak mindig örülök, az előttünk lévőknél mindig azt nézem, hogy kb. 2 perc alatt lezavarják, ami azért kicsit kevés.) Óra végére kb. meg sem izzadtam. Ezt csak azért fejtegetem, mert én azt a nézetet osztom, hogy akkor edzés az edzés, ha a végén csavarni lehet a ruhámból a vizet, és alig állok a lábamon. Az, hogy úgy jövök ki egy óráról, hogy úgy érzem, mintha 60 percet ültem volna, az nem oké.
Már 8:30-kor azon gondolkodtam, hogy nem maradok ott az erősítésre, mert az a tapasztalatom, hogy akinél ilyesmi a step, annál az erősítés sem túl pörgős. Aztán eszembe jutott, mi van, ha a többi K-hoz járó ember is lelép az első óra után, az milyen ciki lenne, hogy ott marad a lánynak egy ember. De aztán háromnegyed után egyre többen érkeztek az erősítésre, a végén lettek vagy tízen az újonnan érkezettek, azt meg úgysem tudja a lány, hogy hányan szoktunk maradni a második körre is. Úgyhogy én hazajöttem.
Egy másik lánnyal, aki a szokásától eltérően szintén lelépett a step után, levontuk a következtetést: biztos, hogy nincs baj ezzel a lánnyal sem, csak mi máshoz szoktunk, és K után egy ilyen "lájtosabb" óra nem rúg labdába. Szóval reméljük, csütörtökre meggyógyul az edzőnk :)
Gyanakodni akkor kezdtem, amikor az előttünk, 8-kor befejeződő óráról kiözönlött K csoportjának kb. fele. Nem tudom, ők honnan szereztek tudomást arról, hogy K ma nem lesz, mert a facebookon ezt a hírt nem osztotta meg a terem, a honlapon sincs fent (vagy nem találom...), szóval rejtély. Az óráról aztán kiderült, hogy nem nekem való. Nagyon nem ehhez vagyok szokva, és akik rendszeresen járnak K óráira, azok közül egynek sem tetszett. Iszonyú lassan vánszorgott a koreográfia, nyolcas-tízes ismétlésszámmal dolgoztunk per mozdulat, ráadásul lassú és nagyon halk zenére tettük mindezt. Először 8:10-kor néztem az órára, mert a bemelegítés végén mindig megnézem, hány percünk van a koreográfiára. Amikor kezdtem unatkozni, akkor megint az órára néztem: akkor volt 8:15. Gondoltam is, hogy ez nagyon hosszú 60 perc lesz. Az is volt. Nem volt változatos a koreográfia, nagyon sokat pihentünk közben, volt, hogy megálltunk fél percre, és közben folyamatosan biztatott minket a lány, hogy már csak ennyi meg annyi perc, ami elég vicces volt, mert úgy mondta, mintha fáradtnak kéne már lennünk, pedig meg sem kottyant az egész. Aztán óra végén még volt kb. 50 felülés, aztán jú hosszú nyújtás. Egyszerűen untam. (Bár a nyújtásnak mindig örülök, az előttünk lévőknél mindig azt nézem, hogy kb. 2 perc alatt lezavarják, ami azért kicsit kevés.) Óra végére kb. meg sem izzadtam. Ezt csak azért fejtegetem, mert én azt a nézetet osztom, hogy akkor edzés az edzés, ha a végén csavarni lehet a ruhámból a vizet, és alig állok a lábamon. Az, hogy úgy jövök ki egy óráról, hogy úgy érzem, mintha 60 percet ültem volna, az nem oké.
Már 8:30-kor azon gondolkodtam, hogy nem maradok ott az erősítésre, mert az a tapasztalatom, hogy akinél ilyesmi a step, annál az erősítés sem túl pörgős. Aztán eszembe jutott, mi van, ha a többi K-hoz járó ember is lelép az első óra után, az milyen ciki lenne, hogy ott marad a lánynak egy ember. De aztán háromnegyed után egyre többen érkeztek az erősítésre, a végén lettek vagy tízen az újonnan érkezettek, azt meg úgysem tudja a lány, hogy hányan szoktunk maradni a második körre is. Úgyhogy én hazajöttem.
Egy másik lánnyal, aki a szokásától eltérően szintén lelépett a step után, levontuk a következtetést: biztos, hogy nincs baj ezzel a lánnyal sem, csak mi máshoz szoktunk, és K után egy ilyen "lájtosabb" óra nem rúg labdába. Szóval reméljük, csütörtökre meggyógyul az edzőnk :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése