Izgalmas hétköznapok
Mostanában nem olvashattok mindenféle velem megesett izgalmas kalandot. Ennek az az oka, hogy nem történnek velem izgalmas dolgok. (Pontosabban... Ami izgalmas történik, az még nem publikus. De majd az lesz, szépen sorjában, minden a maga idejében.) Elmondjam, hogyan telik a napom?
Valamikor 9 és 10 között kivakarom magam az ágyból, megreggelizem, megnézem, mi történt a nagyvilágban, míg aludtam. Ezzel eltelik kb. fél óra, aztán nekiállok fordítani. Óránként négy oldalt haladok, mert konkrétan mindent megguglizok. Ebben mondjuk bőven benne van, hogy iszonyú mennyiségű szlenget használ az író, és nem lehet úgy fordítani, ahogy olvasok: a szövegkörnyezetből látom, kb. mit jelent, haladjunk tovább. Meg kell nézni több szótárban, szövegkörnyezetet kell keresni mondjuk négyet. Ez idő. Sok idő. Viszont szépen gyarapszik a szókincsem, mindenféle vicceseket tudok szlengelni, lehet, hogy majd csinálok listát a könyvből tanult új szlengkifejezésekre, eddig a kedvencem: "Somewhere a tiny little village is missing its fool". Kész, ezen most is nevetek. Szóval fordítok, közben kb. fél óra ebédszünetet szoktam tartani, de főzésről szó sincs, és két egymást követő napon is konkrétan elfelejtettem enni, annyira belemerültem a munkába. (Mert nagyon élvezem, jó kis szöveg, van benne nagyon szerethető karakter, na meg egy csomó poén, és nekem fontos, hogy egy ifjúsági könyvben legyenek minőségi poénok. Ezek minőségiek.) Aztán vagy megyek tanítani, vagy jön valaki tanulni, meg kétszer egy héten elmegyek edzeni: egy óra step aerobic, utána egy óra erősítés, este 8-tól 10-ig. (Ma pl. mehettem volna, de nem mentem, mert valami nem jó történik velem, és erős hányingerrel nem szívesen ugrálok.) Aztán hazajövök, és még egy kicsit fordítok. Közben folyamatos görcs, hogy elkészüljek időre. Ha nem megyek edzésre, akkor megnézem az úszódöntőket, és nagyon szorítok az éremesélyes magyaroknak, hogy nyerjenek érmet, mert ha nem nyernek, akkor szomorúak, és leszólják őket.
Szóval meló van, keményen. De örülök neki. Csak semmi más nem történik. Tegnapig, amikor is találkoztam Andi barátnőimmel, az volt a legnagyobb kalandom, hogy edzésre menet olvastam a Harry Potter ötödik részét (egy hónapja!!!! olvasom, annyira nincs rá idő), jött szembe egy család, szemem sarkából láttam, hogy az öt év körüli gyerekük nem a lába elé néz, hanem örül valami játéknak, ezért megálltam, félrehúzódtam, majd mellettem elhaladva apukától megkaptam a beszólást: "Óvassá!", amin kicsit meglepődtem, de mondtam neki kedvesen mosolyogva, "Olvasok is", erre már nem válaszolt. Kicsit lelassultak körülöttem a dolgok, azért nem is nagyon írok semmit. De fordítani jó :)
Valamikor 9 és 10 között kivakarom magam az ágyból, megreggelizem, megnézem, mi történt a nagyvilágban, míg aludtam. Ezzel eltelik kb. fél óra, aztán nekiállok fordítani. Óránként négy oldalt haladok, mert konkrétan mindent megguglizok. Ebben mondjuk bőven benne van, hogy iszonyú mennyiségű szlenget használ az író, és nem lehet úgy fordítani, ahogy olvasok: a szövegkörnyezetből látom, kb. mit jelent, haladjunk tovább. Meg kell nézni több szótárban, szövegkörnyezetet kell keresni mondjuk négyet. Ez idő. Sok idő. Viszont szépen gyarapszik a szókincsem, mindenféle vicceseket tudok szlengelni, lehet, hogy majd csinálok listát a könyvből tanult új szlengkifejezésekre, eddig a kedvencem: "Somewhere a tiny little village is missing its fool". Kész, ezen most is nevetek. Szóval fordítok, közben kb. fél óra ebédszünetet szoktam tartani, de főzésről szó sincs, és két egymást követő napon is konkrétan elfelejtettem enni, annyira belemerültem a munkába. (Mert nagyon élvezem, jó kis szöveg, van benne nagyon szerethető karakter, na meg egy csomó poén, és nekem fontos, hogy egy ifjúsági könyvben legyenek minőségi poénok. Ezek minőségiek.) Aztán vagy megyek tanítani, vagy jön valaki tanulni, meg kétszer egy héten elmegyek edzeni: egy óra step aerobic, utána egy óra erősítés, este 8-tól 10-ig. (Ma pl. mehettem volna, de nem mentem, mert valami nem jó történik velem, és erős hányingerrel nem szívesen ugrálok.) Aztán hazajövök, és még egy kicsit fordítok. Közben folyamatos görcs, hogy elkészüljek időre. Ha nem megyek edzésre, akkor megnézem az úszódöntőket, és nagyon szorítok az éremesélyes magyaroknak, hogy nyerjenek érmet, mert ha nem nyernek, akkor szomorúak, és leszólják őket.
Szóval meló van, keményen. De örülök neki. Csak semmi más nem történik. Tegnapig, amikor is találkoztam Andi barátnőimmel, az volt a legnagyobb kalandom, hogy edzésre menet olvastam a Harry Potter ötödik részét (egy hónapja!!!! olvasom, annyira nincs rá idő), jött szembe egy család, szemem sarkából láttam, hogy az öt év körüli gyerekük nem a lába elé néz, hanem örül valami játéknak, ezért megálltam, félrehúzódtam, majd mellettem elhaladva apukától megkaptam a beszólást: "Óvassá!", amin kicsit meglepődtem, de mondtam neki kedvesen mosolyogva, "Olvasok is", erre már nem válaszolt. Kicsit lelassultak körülöttem a dolgok, azért nem is nagyon írok semmit. De fordítani jó :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése