Temetés

Ma volt Hortobágyon. Nem emlékszem, miket mondott a pap, csak arra, hogy felolvasta Lázár történetét, és nagyon furcsán olvasott szerintem. És nagyon hideg volt, nagyon fújt a szél. És nagyon sokan eljöttek, a falusiaknak volt különbusz, ami kivitte őket a temetőhöz (gyalog eléggé messze van a falutól), és Mama még élő három testvére közül eljöttek ketten, a harmadik pedig telefonált, hogy gondol a családra. Az egyik testvérét, aki ott volt, eddig is ismertem, és most is nagyon szimpatikus volt, a másikat most láttam először, és nagyon megható volt, ahogy nézegette Mama fényképét, aztán mondta, hogy "a Gizát" még ő pelenkázta. Szegény.

Tényleg nagyon furcsa, mennyire nehezen fogom fel, mit jelent az, hogy Mama meghalt, pedig most már sajnos haltak meg körülöttem néhányan. Úgy csinálok, mint Pancsika (4 éves), aki sokadszorra is megkérdezi, hol van Dédi, csak én 25 éves vagyok, mégis egész nap azt hittem, ott ül valamelyik szobában, sőt érkezéskor, amikor köszöntem a rokonoknak, kis híján megkérdeztem, hol a Mama. Nagyon furcsa volt nélküle a ház. Hiányzik.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai