Villamosozás

Én  úgy szeretek villamosozni, hogy körülöttem csend van, már amennyire ez lehetséges (az pl. nem zavar, ha mások beszélgetnek, akkor sem, ha közvetlenül mellettem), és közben olvasok, nagyon ritkán zenét hallgatok. Október 23. óta erre nem adódik lehetőség, ami azért fájdalmas számomra, mert napi legalább 1 órát töltök a 4-6-os villamoson. Egészen tegnapig mini történelem órákon vehetett részt az utazóközönség, ma viszont sokkal jobbat találtak ki: állati hangosan ordító hazafias dalokkal és rádiós bejátszásokkal szórakoztatják a nagyérdeműt (majdnem) minden két megálló között. Ez engem annyira feldühített, hogy nagyon. Egy pillanatra Észak-Korea is eszembe jutott, meg az a cikk, amit olvastam róla pár hónapja, aztán rájöttem, hogy rossz a párhuzam, Észak-Koreában ugyanis diszkréten, halkan szólnak a hazafias dalok, mintegy zenei aláfestésként.

Az egészet nem értem. Aki valaha járt iskolába, az tudja, mi történt 1956-ban, tehát felesleges ezzel próbára tenni a türelmét. Aki meg nem járt iskolába, vagy járt, de csak melegedni, annak már úgyis teljesen mindegy, úgyhogy az ő türelmét is felesleges ezzel próbára tenni. Sosem voltam nagy rajongója a nemzeti ünnepeknek, de október 23-ból kezd kifejezetten elegem lenni most már, hogy még november 4-én sem utazhatok tőle nyugodtan, és várhatóan november 11-ig nem is fogok.

UPDATE: Azt hiszem, 6-án abbamaradt hirtelen a megemlékezések sorozata, és már nem üvölt a zene sem a hangszórókból, megint lehet nyugodtan utazni, kívánságom teljesült.