J. K. Rowling: Harry Potter and the Philosopher's Stone

Az úgy volt, hogy a megjelenés után olvastam, aztán többet nem, és a megjelenés emlékeim szerint úgy 1997 környékén volt, 10 éves koromban, amikor éppen csak elkezdtem az angolt a suliban. A második, harmadik és negyedik kötetnél még nem volt bátorságom az eredetit választani, meg különben sem tudtam volna beszerezni, ezért azokat is magyarul olvastam, és csak az ötödiktől álltam rá az angolra. Viszont ezek a könyvek több év különbséggel jelentek meg, tehát mire kijött egy, addigra az előzőt már régen elfelejtettem. Most, hogy a filmek is befejeződtek, úgy döntöttem, megszerzem az első négy könyvet is angolul, és végigolvasom az egész sorozatot. Utoljára nyilván az első kötet lett meg, úgyhogy csak most veselkedtem neki a vállalásnak. Alapvetően a molyon egy halloweenes kihívásra gondoltam olvasni, de arról lecsúsztam, mert november 1-jén volt vége, én meg csak tegnap fejeztem be. Na de sebaj, a Coraline-t is arra olvastam, úgyhogy teljesítettem, de csak egy könyvvel végül.

Nagyon tetszett. Tetszett a nyelvezete, a humora, a története. Vicces volt úgy olvasni, hogy a kb. tízszer látott első film miatt mindig tudtam, mi a következő mozzanat, bár most úgy tűnik nekem, egy-két dolog azért nem került be a filmbe. Nagyon jó a végén az a sok feladat, amit meg kell oldani, mielőtt eljutnának a Bölcsek Kövéhez, de én már nem is emlékeztem a logikai feladatra. És akkor ott vannak azok a vicces jelenetek, mint mikor stresszhelyzetben kell gyorsan tüzet gyújtani, mire Hermione, a stréberek strébere, ilyet szól: "De nincs nálunk fa!" Abszolút kedvenc.

Majd valamikor a filmeket is nekiállok újranézni, bár talán csak az első három van meg. Addig is belekezdek a második könyvbe.