Szombat
Marci utazhatott egyedül a hátsó ülésen, tele is hányta, ahogy kell. Aztán nem értünk haza, mire Blanka megjött, és ez azért volt, mert későn indultunk el, ami meg azért volt, mert későn keltünk, konkrétan negyed 1-kor. Mindketten. Azért ilyen is szökőévente egyszer fordul elő, viszont jól mutatja, mennyire vagyunk fáradtak. De azért hazaértünk, és akkor Blankával csináltunk gyümölcssalátát, Tomi meg sütött rizskochot, aztán beszélgettünk, majd nem a Smoke Signalst néztük meg, mert a videó eszi a szalagot (megvan már vagy 10 éves, végül is örülhetek, hogy eddig jól viselte magát), úgyhogy néztünk együtt két rész Castle-t, és nem is én vetettem fel, viszont jól szórakoztunk, és Blanka utalt rá, hogy talán végignézi a sorozat eddigi részeit, szóval lehet, hogy megfertőztem a Castle-rajongással. (Bár ez csak olyan mérsékelt rajongás, mert pl. nem olvasgatom a színészek életét meg a sorozat hátterét. A Farm, ahol élünk ezzel szemben nem mérsékelt rajongás :) )
Aztán amikor Blanka elment, elvittük sétálni Marcit, de én viszonylag hamar visszafordultam, mert azt néztem, hogy iszonyú sok a dolgom, tehát nem sétálhatok másfél órát. Úgyhogy betettem egy adagot mosni, aztán kipróbáltam a Sinkó Andi-féle 80 perces tornát. Van benne 30 perc kickbox, 30 perc erősítés meg 20 perc nyújtás. Nos, negyedannyira nem fáradtam el, mint Jilliannél 25 perc alatt, bár a 20 perc nyújtás a végén mindenképpen dicséretes, kevés ilyen kazettán hangsúlyozzák, hogy nyújtani pedig kell. (Még Béres Alexandránál van belőle 15 perc, most már azt is értékelem, korábban időhúzásnak éreztem.) Egy ideje már rájöttem, hogy kell az a 10-20 perc, de hétfőn meg egészen meggyőződtem róla. Az történt ugyanis, hogy elmaradt egy pilates, tehát 2 hétig nem volt óra. A hétfői alkalom elején úgy nyitott az edzőnk, hogy nézzük meg, mennyit romlott az állapotunk két hét alatt. Gondoltam, az enyém semennyit, mert én minden nap megcsináltam a Jillian-féle tornát. Aztán óra közben kiderült, hogy nem kicsit bekötöttek az izmaim - egy csomó olyan nyújtást nem tudtam megcsinálni, amit két héttel korábban még igen. Szóval nyújtani kell. Alaposan, rászánva az időt. De a teljes Sinkó-torna nem jött be, ezért az lesz, hogy Jilliant választom, és minden körből kettőt csinálok. Az úgy 50 perc, az már jó is lenne. Ez mondjuk egyelőre csak terv, majd holnap meglátjuk, működik-e. Már 25 perc is iszonyú durva, nem tudom, ötvenet fogok-e bírni, de pozitívan állok a kérdéshez.
Torna után nekifeküdtem az óraterveknek. Annyira sok tényleg, hogy most van éjjel negyed 2, és én 1-kor hagytam abba a tervezgetést, és még mindig van összesen 6 órányi megíratlan tervem, plusz még az a 4 óra, amit majd hétfőn tudok megcsinálni, ha lesz erőm meg kedvem. (Ezt azért erősen kétlem, kileszek, mint a liba.)
Szóval jó kis napom volt, jók ezek a barátnős szombatok :)
Aztán amikor Blanka elment, elvittük sétálni Marcit, de én viszonylag hamar visszafordultam, mert azt néztem, hogy iszonyú sok a dolgom, tehát nem sétálhatok másfél órát. Úgyhogy betettem egy adagot mosni, aztán kipróbáltam a Sinkó Andi-féle 80 perces tornát. Van benne 30 perc kickbox, 30 perc erősítés meg 20 perc nyújtás. Nos, negyedannyira nem fáradtam el, mint Jilliannél 25 perc alatt, bár a 20 perc nyújtás a végén mindenképpen dicséretes, kevés ilyen kazettán hangsúlyozzák, hogy nyújtani pedig kell. (Még Béres Alexandránál van belőle 15 perc, most már azt is értékelem, korábban időhúzásnak éreztem.) Egy ideje már rájöttem, hogy kell az a 10-20 perc, de hétfőn meg egészen meggyőződtem róla. Az történt ugyanis, hogy elmaradt egy pilates, tehát 2 hétig nem volt óra. A hétfői alkalom elején úgy nyitott az edzőnk, hogy nézzük meg, mennyit romlott az állapotunk két hét alatt. Gondoltam, az enyém semennyit, mert én minden nap megcsináltam a Jillian-féle tornát. Aztán óra közben kiderült, hogy nem kicsit bekötöttek az izmaim - egy csomó olyan nyújtást nem tudtam megcsinálni, amit két héttel korábban még igen. Szóval nyújtani kell. Alaposan, rászánva az időt. De a teljes Sinkó-torna nem jött be, ezért az lesz, hogy Jilliant választom, és minden körből kettőt csinálok. Az úgy 50 perc, az már jó is lenne. Ez mondjuk egyelőre csak terv, majd holnap meglátjuk, működik-e. Már 25 perc is iszonyú durva, nem tudom, ötvenet fogok-e bírni, de pozitívan állok a kérdéshez.
Torna után nekifeküdtem az óraterveknek. Annyira sok tényleg, hogy most van éjjel negyed 2, és én 1-kor hagytam abba a tervezgetést, és még mindig van összesen 6 órányi megíratlan tervem, plusz még az a 4 óra, amit majd hétfőn tudok megcsinálni, ha lesz erőm meg kedvem. (Ezt azért erősen kétlem, kileszek, mint a liba.)
Szóval jó kis napom volt, jók ezek a barátnős szombatok :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése