Ed MacBain: The Heckler
Újabb krimi. Be ne forduljak ennyi gyilkolászástól.
Április elsején a gyerekek egy hullát találnak egy bokor alatt. Egy csúnyán szétlőtt hullát, aki ráadásul meztelen is, csak a cipője van rajta. Mivel még nem 2011-ben vagyunk, hanem csak 1960-ban, nem tudják fél pillanat alatt megállapítani az elhunyt személyazonosságát, így a történet eleje elég lassú. Mindenesetre a gyilkossággal párhuzamosan egy olyan ügye is van a 87. körzet rendőreinek, hogy egy heccelődő hívogat üzleteket, és megfenyegeti a tulajt, hogy ha április 30-ig nem hagyja el az üzletét, akkor sajnos meghal. A két szál összefügg, de ez csak az egész nyomozás legvégén válik nyilvánvalóvá a rendőrség számára. Az olvasó végig tisztában van vele, mert végig látja a bűnözőket is, pontosan informálódik minden lépésükről.
Nem mondanám, hogy olyan nagyon jó volt ez a krimi, de a végén azért sajnáltam a főgonoszt. Csóri ember megtervez egy bűncselekményt a legapróbb részletekig, és akkor egy mikroszkopikus méretű részlet miatt bukja az egészet. Hát mennyire kell ehhez szerencsétlennek lenni? Ez egyébként a második könyvem volt Ed McBaintől, aki amúgy Evan Hunter volt, és 1926-tól 2005-ig élt. Az első címe Holtomiglan, holtodiglan, és sokkal-sokkal izgalmasabb volt. Erre most három és fél csillagot adtam.
Április elsején a gyerekek egy hullát találnak egy bokor alatt. Egy csúnyán szétlőtt hullát, aki ráadásul meztelen is, csak a cipője van rajta. Mivel még nem 2011-ben vagyunk, hanem csak 1960-ban, nem tudják fél pillanat alatt megállapítani az elhunyt személyazonosságát, így a történet eleje elég lassú. Mindenesetre a gyilkossággal párhuzamosan egy olyan ügye is van a 87. körzet rendőreinek, hogy egy heccelődő hívogat üzleteket, és megfenyegeti a tulajt, hogy ha április 30-ig nem hagyja el az üzletét, akkor sajnos meghal. A két szál összefügg, de ez csak az egész nyomozás legvégén válik nyilvánvalóvá a rendőrség számára. Az olvasó végig tisztában van vele, mert végig látja a bűnözőket is, pontosan informálódik minden lépésükről.
Nem mondanám, hogy olyan nagyon jó volt ez a krimi, de a végén azért sajnáltam a főgonoszt. Csóri ember megtervez egy bűncselekményt a legapróbb részletekig, és akkor egy mikroszkopikus méretű részlet miatt bukja az egészet. Hát mennyire kell ehhez szerencsétlennek lenni? Ez egyébként a második könyvem volt Ed McBaintől, aki amúgy Evan Hunter volt, és 1926-tól 2005-ig élt. Az első címe Holtomiglan, holtodiglan, és sokkal-sokkal izgalmasabb volt. Erre most három és fél csillagot adtam.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése