Múzeum és Mesterségek Ünnepe
Csütörtökön jó hosszú napunk volt megint. Nekem reggel 7-től este fél 10-ig tartott, és ez még csak a mászkálás. De jó volt.
Reggel elmentem tanítani, aztán Lillához, és oda értem jött Tomi Marcival. Marcit le kell szoktatni a nyáladzásról, mert iszonyúan gusztustalan ám az, amikor ül elöl a lábamnál, dől a szájából a nyál, és akárhogy tartom a papírtörlőt, valahogy csak az a vége, hogy nyakig nyálas leszek 10 perc kocsikázás alatt. Ha megyünk valami hosszabb útra, és bizony megyünk majd, fog kapni valami abrakzsákhoz hasonló alkalmatosságot, és abba fog köpködni. Egyébként meg nem akarok igazságtalan lenni vele, akkor sem, ha Lizának nyomába sem érhet: nagyon régen fordult elő vele utoljára, hogy hányt utazás közben, és az utóbbi pár alkalommal már kiszállás után sem vonult el öklendezni. Szóval fejlődik. Remélhetőleg a nyáladzást is kinövi egyszer. (Csak a kocsiban csinálja, de ott a beszállás pillanatában elkezdi - nem kizárt, hogy kocsiból dobták ki, azért stresszel ennyire.)
Hárman elmentünk az orvoshoz, ahol megállapította a doki, hogy szépen gyógyul a pöcse (az orvosunk már csak ilyen kis közvetlen :) ), és mellesleg azt is mondta, hogy köszönik Liza levelét. Én még mindig úgy örülök, hogy kirakták... Az orvostól az egyik erzsébeti futtatóba mentünk, ahol nyakig ér a por, viszont egy szál kutya sem szaladgált benne így délelőtt 11 körül, úgyhogy végül inkább sétáltunk egy közepesen nagyot. Közben vettem három ásványvizet meg kekszet meg csokit, mert készültünk a Mesterségek Ünnepére Tomival és anyuval, és ott mindent horror áron kínálnak. Séta után elmentünk anyuhoz, aki körbevezette Marcit a lakásban, aztán hazavittük a kutyát a Bakátsra, és elmentünk a Király utcai VAM Design Centerbe, ahol szeptember 18-ig időznek az agyagkatonák (másolatai).
Mindenképpen érdemes rászánni azt a kb. 2 órát, ami ahhoz kell, hogy az ember kényelmesen megnézegessen és elolvasgasson mindent, plusz beüljön a két vetítésre. (Jó, az egyik nem vetítés, csak hang, de akkor is.) Diákoknak 1500 Ft a jegy, felnőtteknek 2500, hétvégén drágább, de nem emlékszem, mennyivel. Én valamelyik kuponos oldalon szereztem két kedvezményes jegyet még valamikor május környékén, így mindhárman 1500 Ft-os jeggyel mentünk be.
Nagyon igényes a kiállítás, nagyon tetszett. Az elején a kisfilmet érdemes megnézni, amiből kiderül, ki is volt Csin Si Huang-Ti császár, miről nevezetes, hogyan és miért készült az agyaghadsereg, és hogyan bukkantak rá 1974-ben. Azt pl. nem tudtam, hogy az összes katona összetörve került elő a föld alól, mivel az elkészültük után pár évvel kirabolták és felgyújtották a területet, ahol őrködnek. De a restaurátorok szépen összeragasztották őket, igazán alig észrevehető, hogy kb. agyagcserepek formájában kerültek elő annak idején. Mármint képek alapján, mert mint mondtam, itt nálunk most a másolatok vannak. Volt már itt ez a kiállítás valamikor 1987 és 1989 között is egyszer, anyu el is vitt rá, és akkor az eredeti katonákat hozták el, de most valószínűleg nem volt rá pénz, hogy ők jöjjenek. Nem is bánom, szerintem nagy rizikó lehet hurcolászni őket szerte a világban, mivel agyagból készültek. Szóval a kisfilm után van 3-4 teremnyi katona meg egy csomó egyéb figura, ami a katonák árkaiban volt. Mindegyikről részletes információkat olvashatunk, így kiderül, hogy az ókori Kína sem volt valami vidám hely. Ha valahová nem értél oda időben az időjárás miatt, kivégeztek. Ha hamisan játszottál a kőből készült hangszeren, akkor is kivégeztek. Gyakorlatilag mindenért kivégzés járt, volt is lázadás bőven. Az egyik teremben a kettes árok egy részletét reprodukálták, csatarendben állnak a katonák meg a szekerek, és mindenkiről elmondják, milyen rangja van, milyen fegyverrel harcolhatott (a fegyverek viszont nincsenek meg, még az első időszakban ellopták az összeset, ekkor törtek össze a katonák). Leülsz a sötétben, aztán egyenként megvilágítják a katonákat (mármint az egyes rangokat), elmondják, milyen fegyverrel harcoltak, hol álltak, mi volt a szerepük. Elég megható valahogy az a rengeteg agyagkatona egyszerre, pláne úgy, hogy az összesen nyolcezer katonának mind egyedi arca van. Az első kisfilmben mutatják az eredeti helyüket, ahol tényleg ott van minden nyolcezer, hát azt se lehet semmi átélni, hogy ott állnak veled szemben. Na de ez sem semmi. Nagyon jó a kiállítás, tényleg menjen el mindenki, aki tud. Minden ki van írva angolul és németül is a magyaron kívül, bár azt nem néztem, mennyire helyesen, mert kicsit kapkodtunk, úgyhogy pont elég volt a magyar szöveget végignézni.
Ezek után felmentünk a Várba. Végignéztük az egész vásárt, ez olyan 4 órát vett igénybe. Idén is van sokféle dolog, minden nagyon szép és igényes, és persze többnyire drága is. Anyu vett egy nagyon szép szoknyát meg blúzt, aztán ettünk kenyérlángost (800 Ft-ért, kész rablás), aztán én meg vettem egy kaspódíszt, egy lila gombát, amit le is szúrtam az egyik napraforgó mellé, nem kizárt, hogy kép is lesz róla holnap. Jól éreztük magunkat, és jól elfáradtunk, mire fél 9 felé leballagtunk a Várból. Anyut hazavittük, hazajöttünk, én még lenyomtam a szuper 25 perces tornámat, írtam óratervet, aztán mentünk aludni.
Reggel elmentem tanítani, aztán Lillához, és oda értem jött Tomi Marcival. Marcit le kell szoktatni a nyáladzásról, mert iszonyúan gusztustalan ám az, amikor ül elöl a lábamnál, dől a szájából a nyál, és akárhogy tartom a papírtörlőt, valahogy csak az a vége, hogy nyakig nyálas leszek 10 perc kocsikázás alatt. Ha megyünk valami hosszabb útra, és bizony megyünk majd, fog kapni valami abrakzsákhoz hasonló alkalmatosságot, és abba fog köpködni. Egyébként meg nem akarok igazságtalan lenni vele, akkor sem, ha Lizának nyomába sem érhet: nagyon régen fordult elő vele utoljára, hogy hányt utazás közben, és az utóbbi pár alkalommal már kiszállás után sem vonult el öklendezni. Szóval fejlődik. Remélhetőleg a nyáladzást is kinövi egyszer. (Csak a kocsiban csinálja, de ott a beszállás pillanatában elkezdi - nem kizárt, hogy kocsiból dobták ki, azért stresszel ennyire.)
Hárman elmentünk az orvoshoz, ahol megállapította a doki, hogy szépen gyógyul a pöcse (az orvosunk már csak ilyen kis közvetlen :) ), és mellesleg azt is mondta, hogy köszönik Liza levelét. Én még mindig úgy örülök, hogy kirakták... Az orvostól az egyik erzsébeti futtatóba mentünk, ahol nyakig ér a por, viszont egy szál kutya sem szaladgált benne így délelőtt 11 körül, úgyhogy végül inkább sétáltunk egy közepesen nagyot. Közben vettem három ásványvizet meg kekszet meg csokit, mert készültünk a Mesterségek Ünnepére Tomival és anyuval, és ott mindent horror áron kínálnak. Séta után elmentünk anyuhoz, aki körbevezette Marcit a lakásban, aztán hazavittük a kutyát a Bakátsra, és elmentünk a Király utcai VAM Design Centerbe, ahol szeptember 18-ig időznek az agyagkatonák (másolatai).
Mindenképpen érdemes rászánni azt a kb. 2 órát, ami ahhoz kell, hogy az ember kényelmesen megnézegessen és elolvasgasson mindent, plusz beüljön a két vetítésre. (Jó, az egyik nem vetítés, csak hang, de akkor is.) Diákoknak 1500 Ft a jegy, felnőtteknek 2500, hétvégén drágább, de nem emlékszem, mennyivel. Én valamelyik kuponos oldalon szereztem két kedvezményes jegyet még valamikor május környékén, így mindhárman 1500 Ft-os jeggyel mentünk be.
Nagyon igényes a kiállítás, nagyon tetszett. Az elején a kisfilmet érdemes megnézni, amiből kiderül, ki is volt Csin Si Huang-Ti császár, miről nevezetes, hogyan és miért készült az agyaghadsereg, és hogyan bukkantak rá 1974-ben. Azt pl. nem tudtam, hogy az összes katona összetörve került elő a föld alól, mivel az elkészültük után pár évvel kirabolták és felgyújtották a területet, ahol őrködnek. De a restaurátorok szépen összeragasztották őket, igazán alig észrevehető, hogy kb. agyagcserepek formájában kerültek elő annak idején. Mármint képek alapján, mert mint mondtam, itt nálunk most a másolatok vannak. Volt már itt ez a kiállítás valamikor 1987 és 1989 között is egyszer, anyu el is vitt rá, és akkor az eredeti katonákat hozták el, de most valószínűleg nem volt rá pénz, hogy ők jöjjenek. Nem is bánom, szerintem nagy rizikó lehet hurcolászni őket szerte a világban, mivel agyagból készültek. Szóval a kisfilm után van 3-4 teremnyi katona meg egy csomó egyéb figura, ami a katonák árkaiban volt. Mindegyikről részletes információkat olvashatunk, így kiderül, hogy az ókori Kína sem volt valami vidám hely. Ha valahová nem értél oda időben az időjárás miatt, kivégeztek. Ha hamisan játszottál a kőből készült hangszeren, akkor is kivégeztek. Gyakorlatilag mindenért kivégzés járt, volt is lázadás bőven. Az egyik teremben a kettes árok egy részletét reprodukálták, csatarendben állnak a katonák meg a szekerek, és mindenkiről elmondják, milyen rangja van, milyen fegyverrel harcolhatott (a fegyverek viszont nincsenek meg, még az első időszakban ellopták az összeset, ekkor törtek össze a katonák). Leülsz a sötétben, aztán egyenként megvilágítják a katonákat (mármint az egyes rangokat), elmondják, milyen fegyverrel harcoltak, hol álltak, mi volt a szerepük. Elég megható valahogy az a rengeteg agyagkatona egyszerre, pláne úgy, hogy az összesen nyolcezer katonának mind egyedi arca van. Az első kisfilmben mutatják az eredeti helyüket, ahol tényleg ott van minden nyolcezer, hát azt se lehet semmi átélni, hogy ott állnak veled szemben. Na de ez sem semmi. Nagyon jó a kiállítás, tényleg menjen el mindenki, aki tud. Minden ki van írva angolul és németül is a magyaron kívül, bár azt nem néztem, mennyire helyesen, mert kicsit kapkodtunk, úgyhogy pont elég volt a magyar szöveget végignézni.
Ezek után felmentünk a Várba. Végignéztük az egész vásárt, ez olyan 4 órát vett igénybe. Idén is van sokféle dolog, minden nagyon szép és igényes, és persze többnyire drága is. Anyu vett egy nagyon szép szoknyát meg blúzt, aztán ettünk kenyérlángost (800 Ft-ért, kész rablás), aztán én meg vettem egy kaspódíszt, egy lila gombát, amit le is szúrtam az egyik napraforgó mellé, nem kizárt, hogy kép is lesz róla holnap. Jól éreztük magunkat, és jól elfáradtunk, mire fél 9 felé leballagtunk a Várból. Anyut hazavittük, hazajöttünk, én még lenyomtam a szuper 25 perces tornámat, írtam óratervet, aztán mentünk aludni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése