Hosszú nap
volt ez a mai.
Reggel elmentem az órámra, ennél a csoportnál ez volt az utolsó. A fél 8-as óra 8-kor kezdődhetett, mert addigra gyűlt össze két hallgató a négyből, úgyhogy nem is néztük végül tovább a filmet, csak beszélgettünk. Azért kár ez, mert magamtól nem fogom végignézni azt a filmet, mert nem érdekel (Tőzsdecápák 2), de a csoporttal megnézhettem volna. Na sebaj, nagyobb gondom sose legyen. És különben is, kaptam tőlük szép gerberát búcsúzóul.
Óra után elsántikáltam apu munkahelyére. Bizony, sántikáltam. Az új cipő miatt. Illetve az történt, hogy a szombati barátlakásos túrán kicsit kidörzsölte a lábamat a túracipőm, én meg hétfőn az új cipőben úgy mentem el a reggeli órámra, hogy nem ragasztottam le a sarkam, így mire hazavergődtem, már egy nagy lyuk volt rajta. Azóta csak nagyobb lett. Szóval apu odaadta anyu szoknyáját, amit fel kell hajtani, utána elvonszoltam magam a diszkontba, ahol végre kaptam szűzteát (egy hete keresem, sehol, értsd SEHOL nem kapható a városban, tiszta idegbaj), onnan a varrónőig másztam, aki hiába írja ki az ajtajára, hogy 9-kor nyit, ha 9:16-kor még sehol sincs. Álltam ott egy kicsit, de feleslegesen vesztegettem az időmet. Ezek után elmentem nyomtatni az új tanítványoknak (akiket Livinek köszönhetek, és akik nagyon szimpatikusak). Végül 10 előtt valamivel hazaestem, kicsit tettem-vettem, majd bedőltem az ágyba, és a következő két órát tevékenykedés helyett alvással töltöttem. Ugyanis nemcsak a sarkam lyukas, de nagyon nehéz volt laptop, amitől nagyon elfáradtam, és bónusznak még ott van az a kis megfázásszerű valami, amit Tomitól szerváltam, és azzal jár, hogy fáj(t eddig, kop-kop) a torkom, a fülem, valamint folyt az orrom. Ezek mindegyike csak a jobb oldalamon. Valaki elmondhatná, mit szimbolizál a jobb oldal, hogy mindig azzal van minden baj, főleg a megfázások. Minden alkalommal ugyanez van.
A délután aztán hasonlóan sűrűre sikerült, mint a délelőtt. Fél 3-tól 4-ig tanítottam, aztán Tomi meg Marci felvittek a hegyre egy új tanítványhoz (Marci nyilván hányt, miért ne), ott voltam kb. negyed 7-ig, aztán hazajöttünk 7-re (Marci nyilván hányt, parkolás közben, mikor máskor), és még 8-ig tanítottam. Aztán engedélyeztem magamnak némi agysejtrombolást BK formájában (esküszöm, nem tudom, miért nézem, csak ideges leszek tőle), aztán viszont tornáztam (in no time, I'm going to be shredded), aztán beszélgettem végre az anyukámmal telefonon. Aztán meg elmúlt már éjfél is, és kéne aludni, mert holnap a délelőtt ugyan nyugis lesz (alvás és takarítás, némi mosás), de a délután hasonló derbi lesz, mint a mai volt.
Ez a hét tiszta bolondokháza. De kis szerencsével ez jó ideig nem fog változni, és akkor majd változik a helyzetünk gázról jóra.
Reggel elmentem az órámra, ennél a csoportnál ez volt az utolsó. A fél 8-as óra 8-kor kezdődhetett, mert addigra gyűlt össze két hallgató a négyből, úgyhogy nem is néztük végül tovább a filmet, csak beszélgettünk. Azért kár ez, mert magamtól nem fogom végignézni azt a filmet, mert nem érdekel (Tőzsdecápák 2), de a csoporttal megnézhettem volna. Na sebaj, nagyobb gondom sose legyen. És különben is, kaptam tőlük szép gerberát búcsúzóul.
Óra után elsántikáltam apu munkahelyére. Bizony, sántikáltam. Az új cipő miatt. Illetve az történt, hogy a szombati barátlakásos túrán kicsit kidörzsölte a lábamat a túracipőm, én meg hétfőn az új cipőben úgy mentem el a reggeli órámra, hogy nem ragasztottam le a sarkam, így mire hazavergődtem, már egy nagy lyuk volt rajta. Azóta csak nagyobb lett. Szóval apu odaadta anyu szoknyáját, amit fel kell hajtani, utána elvonszoltam magam a diszkontba, ahol végre kaptam szűzteát (egy hete keresem, sehol, értsd SEHOL nem kapható a városban, tiszta idegbaj), onnan a varrónőig másztam, aki hiába írja ki az ajtajára, hogy 9-kor nyit, ha 9:16-kor még sehol sincs. Álltam ott egy kicsit, de feleslegesen vesztegettem az időmet. Ezek után elmentem nyomtatni az új tanítványoknak (akiket Livinek köszönhetek, és akik nagyon szimpatikusak). Végül 10 előtt valamivel hazaestem, kicsit tettem-vettem, majd bedőltem az ágyba, és a következő két órát tevékenykedés helyett alvással töltöttem. Ugyanis nemcsak a sarkam lyukas, de nagyon nehéz volt laptop, amitől nagyon elfáradtam, és bónusznak még ott van az a kis megfázásszerű valami, amit Tomitól szerváltam, és azzal jár, hogy fáj(t eddig, kop-kop) a torkom, a fülem, valamint folyt az orrom. Ezek mindegyike csak a jobb oldalamon. Valaki elmondhatná, mit szimbolizál a jobb oldal, hogy mindig azzal van minden baj, főleg a megfázások. Minden alkalommal ugyanez van.
A délután aztán hasonlóan sűrűre sikerült, mint a délelőtt. Fél 3-tól 4-ig tanítottam, aztán Tomi meg Marci felvittek a hegyre egy új tanítványhoz (Marci nyilván hányt, miért ne), ott voltam kb. negyed 7-ig, aztán hazajöttünk 7-re (Marci nyilván hányt, parkolás közben, mikor máskor), és még 8-ig tanítottam. Aztán engedélyeztem magamnak némi agysejtrombolást BK formájában (esküszöm, nem tudom, miért nézem, csak ideges leszek tőle), aztán viszont tornáztam (in no time, I'm going to be shredded), aztán beszélgettem végre az anyukámmal telefonon. Aztán meg elmúlt már éjfél is, és kéne aludni, mert holnap a délelőtt ugyan nyugis lesz (alvás és takarítás, némi mosás), de a délután hasonló derbi lesz, mint a mai volt.
Ez a hét tiszta bolondokháza. De kis szerencsével ez jó ideig nem fog változni, és akkor majd változik a helyzetünk gázról jóra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése