Végnapok

Voltunk orvosnál. Eleve menni kellett, de különösen sürgetővé vált a dolog amiatt, hogy a kutya két napja nem hajlandó gyógyszert bevenni. Tényleg már csak azt nem próbáltam, hogy fakanállal lenyomom a torkán, és nagyon rossz volt látni, hogyan néz rám. Ezért aztán azt kértük az orvostól, mondja meg, melyek a legfontosabb gyógyszerek, és azokat adja oda ampullában, mert innentől kezdve injekciózni szeretnénk a kutyát. Rosszul érzem magam ettől, hogy ezt csináljuk vele, nem is csinálnánk, csak szeretném, ha anyu tényleg ott lehetne, mikor altatjuk Lizát. Jelen állás szerint ez jövő hétfőn történik meg, ha addig nem alszik el magától (de a gyógyszerek miatt valószínűleg nem fog). Ha anyu nem ezen a héten nem lenne itthon, már nem lenne kutyánk. Egyébként az előbb ejtettük meg élete utolsó (vagy legalábbis úgy tűnik, utolsó) fürdését, és még mindig nem szereti ezt a mókát, de eltűrte, sőt a hajszárító ellen sem volt kifogása. Mindent ehet, amit csak kíván, és semmit nem kötelező, amihez nincs kedve. "Az utolsó napok legyenek szépek." Ezzel indokolt az orvos. Úgyhogy jelen állás szerint a csirkehús meg a keksz megy. Meg gondolom, minden egyéb, amit mi eszünk.

Szomorú ez az egész. Nagyon fog hiányozni a kiskutyám.