Szürreál

Az előbb, mikor kutyát sétáltattam (23:15 körül) elhaladt a házunk előtt ez a csoport. Ha nem tudtam volna, miről van szó, biztos úgy éreztem volna, mintha Alice Csodaországába kerültem volna, de minimum a Magyar Vándorba, ott történnek ehhez hasonló dolgok. Így viszont örültem, hogy látom azt a programot testközelből, amire én is elmentem volna, ha 1. nem felejtem el mára, 2. nem fél 9-re érek haza anyutól teljesen elfáradva (előbb kutyagoltam vagy másfél kilométert feleslegesen, ráadásul jó nagy málhával megrakva, mert az M5 budapesti szakaszát teleépítették betonfallal, hogy csökkenjen a zajszint, ami tök jó, csak így baromira nem látom, hol vagyok, és továbbmentem vagy három-négy megállóval, utána meg érettségik javítását néztem át olyan tárgyakból, amikből az érettségi elnöknek, aki az anyukám, nehézkes lenne, pl. németből, amely nyelvet ő nem beszéli, és ezzel a programmal majdnem négy órát elvoltam/tunk), 2. nem érzem úgy, hogy 8 km egyelőre nagy falat.  És nagyon tetszett a kezükben a fakard, a fejükön a csákó, és most már szinte tuti, hogy valamelyik programra ellátogatok majd. Viszek majd csákót is, a fakardtól elfáradna a kezem :)