A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken

Ez volt a ma esti program. Egészen felesleges volt megnézni, sajnos.



A történet önmagában nem lenne rossz: meg kell találni a fiatalság forrását, ott el kell végezni egy szertartást, ehhez kellenek kellékek, aztán jöhet a happy end. A gond a kivitelezéssel van. Az első két rész tele volt poénokkal, helyzetkomikummal, végig szórakoztató volt. Ebből a részből egy poénra sem emlékszem, pedig alig két órája, hogy kijöttünk a moziból. Ráadásul a poénok helyett a filmet kínos romantikus jelenetekkel pakolták tele, hát azt hittem, beesem a szék alá a szent ember és a szirén szerelmi történetetétől. Erőltetett, röhejes. És akkor még nem árultam el a szirén nevét. Nem is fogom, de elhihetitek, az a film mélypontja. Nem nagyon örültem a szirének enyhén horrorisztikus jelenetsorának sem, nem bírom én az ilyesmit. (Bár jobban meggondolva már az eddigi részek is bővelkedtek ilyesmiben, és eddig nem volt bajom ezzel. Hmm.) Egyébként már Jack Sparrow kapitány sem a régi, kicsit mintha kifújt volna a figura. Lehet, hogy ötödik rész már nem kéne a sorozatnak, pedig úgy tűnt a végén, hogy lesz. A második után kellett volna abbahagyni. Na jó, egy félig-meddig vicceset azért fel tudok sorolni: a spanyol felfedezők utolsó jelenete, hát az azért poén.

Összességében azt tudom mondani, hogy felesleges elmenni ezért a filmért a moziba, hacsak Johnny Depp két szép szeme nem elég erős érv a pénzkiadás mellett. Ja, és felesleges 3D-ben megtekinteni, nem nyújt túl nagy pluszt. Kár érte, nagyon szerettem volna, ha jó a film, mert nagyon szeretem a sorozatot. Hát, ez van, nekem nem tetszett. (Aztán pár hónap múlva tátott szájjal fogom olvasni ezt a bejegyzést, mert az emlékek mindent megszépítenek :) )

A végére meg jöjjön egy plakát:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai