Húsvét vasárnap

Hajnali fél 6-kor keltünk, fél 7-re menetkészek voltunk, amikor is lekéstük a 3/4 7-es buszt. Felraktuk ugyanis a kutyára a gallért, majd kipróbáltuk, tud-e majd inni gallérban, mert tegnap nem tudott a sima táljából, úgy kellett neki tartani. Ekkor derült ki, hogy teljesen mindegy, milyen széles és milyen magas a tál, amit leteszünk elé, a gallérral csak tologatni meg felborítani tudja, inni belőle nem. Ettől én a magam részéről kétségbe estem, hogy azért ha olyan meleg lesz, mint tegnap volt, és a kutyám 13-15 órát fog teljesen egyedül eltölteni a lakásban, nagyon nem lenne előnyös, ha egy kortyot sem tudna inni egész idő alatt. Mivel a sebéhez hozzáfért az éjjel, és az orvos amúgy is azt kérte, ne kössük már be neki, hanem gallért kapjon, ezért megnyugodtam abban, amit Tomi mondott: ki fogja bírni. A tökölés miatt ekkor már csak a kocsihoz siethettünk, és amikor már szinte ott voltunk, rájöttem, hogy nem hozom Bence és Matyi nyúlajándékát, úgyhogy sprintelhettem vissza. És ha már itt voltam, úgy döntöttem, nem csináljuk meg a kutyánkkal azt, hogy előtte van négyféle tál tele vízzel, de egyikből sem tud inni, úgyhogy levettem a tölcsért, jó erősen odaragasztottam a lábához a zokniját, és úgy hagytam itthon. (Hazaérve úgy láttam, nem ivott semelyik tálból. Hát, ez is Murphy, de azért így legalább nyugodt voltam egész nap.) 7-re értünk anyuékhoz, azonnal indultunk is tovább az ő kocsijukkal, és 8 körül Katáéknál voltunk. Ott lerendeztük a nyuszizást szűk családi körben, volt nagy öröm a gyerekek és a felnőttek részéről is, aztán mentünk tovább Hortobágyra, egyik kocsi szorosan a másik mögött. 11-re értünk le. Az egész család ott volt két unokatestvéremet leszámítva, szóval nem kevesen voltunk. Ebéd után kis ejtőzés következett, aztán tojásvadászat a kertben. Nagyon élvezték a gyerekek, egész ügyesen megtalálták az elrejtett ajándékokat, még Matyi is vigyorogva keresett, pedig csak másfél éves. A végén a gyerekek összerakták egy kupacba, amit találtak, a felnőttek meg elosztották, hogy minden gyerek kapjon mindenből. Személyes kedvencem egyébként a fémtojás szép kis képpel, na de én nem vagyok gyerek, úgyhogy nekem nem jutott :P



 

 

 

 

 

Fél 4-kor eljöttünk, mert ment a vonat. Kivételesen szűkös volt a fél óra Füzesabonyban az átszállásra, mert sokára találtuk meg a fagyizót, akkor is csak egy helyi srác kedves segítségével, és visszafelé már futni kellett. Végül 3/4 8-ra értünk haza, átmentünk Lizával Tomi anyukájához, mert kaptunk tőle zserbót meg kalácsot, aztán itthon lerogytunk. Eléggé zsúfolt tud lenni egy olyan nap, amin belül megjárjuk Hortobágyot, de Lizát nem akarom vinni, mert a sok kisgyerek együtt már nem figyelne rá, hogy ne essen keresztül rajta, Liza meg sérülékeny, viszont így nem tudunk ott aludni, mert Liza nem töltheti itthon egyedül az éjszakát. Így legalább láttuk Mamát, találkoztunk a többiekkel is, és mégsem maradtunk ki teljesen az ünneplésből. Ja, és megkedveltem a töltött csirkecombot.