Terry Pratchett: Hogfather

Lehet, hogy ez a legjobb Discworld Novel, amit olvastam tőle. Csak a Witches Abroad miatt nem merem ezt egyértelműen kijelenteni. Az viszont biztos, hogy ez egy nagyon jó könyv a gyerekkorról, leginkább felnőtteknek. A gyerekek világképének nagy része megtalálható benne a mumustól kezdve a fogtündéren át a Télapóig, akit magyarul Vadkanapónak neveznek. (Én biztosan Rémapónak fordítottam volna, az rímel a Télapóra, bár ténykérdés, hogy nem derül ki belőle, hogy ő egy vaddisznó.)

A történet arról szól, hogy Mr. Teatime (ejtsd: tí-ö-tájm-í, és nem tí-tájm :D), a bérgyilkos úgy dönt, elteszi láb alól ezt a bizonyos Rémapót, ellopja a fogtündértől a gyerekek fogait, és így átveszi a hatalmat a világ felett. Ehhez szervez magának egy csapatot, akik rettegnek tőle, és azért tartanak vele, mert félnek, hogy megöli őket, ha ellenszegülnek. Később kiderül számukra, hogy ettől a kedves fiatalembertől mindenképpen érdemes félni: azt is megöli, aki együttműködik vele.



Mivel a Rémapót kivonták a forgalomból (bár megölni még nem sikerült), valakinek át kell vennie a helyét Szenteste, hogy kiszállítsa a gyerekeknek az ajándékokat, különben elveszítenék a hitüket, és ha ez megtörténik, nem kel fel többet a Nap. A megtiszteltetés Halálnak jut: álszakállt és párnát vet be, hogy minél jobban hasonlítson a Rémapóra, és a történet vége felé még a Ho-ho-hót is megtanulja hitelesen kiáltani. Együtt utazik hű inasával, a manónak öltözött Alberttel, aki az okos tanácsokon kívül még egy valamit tud nyújtani: lelkesen vedeli a Rémapónak kint hagyott sherryt minden háznál, így elég hamar elég jó hangulatba kerül.



Halál unokája, Susan is bekapcsolódik a mókába, amikor megtudja, hogy nagyapja mivel tölti ezt az éjszakát, és a másnaposság jajistenével az oldalán elindul Teatime legyőzésére. Pedig olyan jól telt a Szentestéje: vigyázott a két kisgyerekre, akik mellett nevelőnősködik, és kupán nyomott egy-két mumust.



A könyv szokásos módon tele van helyzetkomikummal és humoros beszólásokkal, nem is lehet őket mind kigyűjteni. Az egyik kedvenc jelenetem az, amikor Halál tönkreteszi a kis gyufaáruslány történetét, az egyik kedvenc beszólásom pedig a következő: "I used to hang up my stockings every Hogswatch, regular. All that ever happened was my dad was sick in it once" (Minden Harácsonykor kiakasztottam a harisnyámat, mindig. De csak annyit értem el vele, hogy apám egyszer belehányt.) És tele van még ilyen szövegekkel az egész, amikor a mondat elején még majdnem elhiszed, hogy most valami komoly gondolat jön, aztán a mondat második felében előkerül valami teljesen oda nem illő, abszurd dolog, és szétröhögöd a fejed. És mindemellett azért mégis ott van a komoly gondolat az egész történet mögött, csak észre kell venni.

Terry Pratchettet szeressük :)