Időnként

úgy érzem, ennek semmi értelme. Teljesen felesleges nekem ezért felkelni 6-kor. Mindenki jobban járna, ha aludnánk még 2-3 órát ahelyett, ami szerda reggel szokott történni.

Szerda reggel ugyanis az történik, hogy a hat diákból egy képes megérkezni fél 8-ra. Meg én vagyok még képes erre. A többi öt vagy nem jön, vagy jön, csak 20-30 perces késéssel. Egy emberrel viszonylag értelmetlen elkezdeni az órát, de jövő héttől bizony ez lesz. (Ma egyébként a negyedik ember fél 9-kor toppant be, és mondta, hogy elnézést a késésért.) Az első lépés a rövid beszélgetés lenne, amikor is senki nem szól egy szót sem, hiába teszek fel még plusz segítő kérdéseket. Nem tudom meg, hogy vannak, mit csináltak hétvégén, hol nyaraltak, stb. Csak ülnek és néznek maguk elé. A második lépés rögtön a házi feladat lenne, amit viszont senki nem készít el, így aztán nehéz ellenőrizni. Utána kezdődik az óra. Van, aki nem akar tanulni egyszerűen, és inkább megpróbálná humorizálással elütni azt a kis időt. Van, aki akarna ugyan, de valamiért nem megy neki, ezért végig fura kérdéseket tesz fel és próbál keresztkérdésekkel zavarba hozni, bebizonyítandó, hogy igazából én sem értem, mit miért teszek vagy mondok. Aztán egyszer csak 9 óra lesz, és lehet jönni haza.

Gondoltam már rá, hogy több pármunka meg vicces feladat kéne, de a pármunkának ellenállnak, elhülyülik, a vicces feladatnál meg nem értik, mit akarok én ott azzal. Nehéz ez, az a helyzet. Persze kibírom, csak ma reggel annyira kiakasztott az élmény, hogy muszáj volt leírni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai