Csak egy gondolat

Lehet, hogy az én 12 éve készülő "regényem" azért nem lesz kész sosem, mert nekem gondot okoz, ha nem a saját stílusomban és hangomon írok. Szabó Magdának azért lettek kész a regényei, meg azért lettek olyan jók, amilyenek, mert neki ez nem okozott gondot.

Megjegyzések

  1. Akkor kiében? Vagy csak arról van szó, hogy nem tetszik, amit írsz? Blogolás közben is van ilyened? És akkor mit csinálsz? És ha azt próbálnád ki a regényeddel is? Vagy ha úgy írnád a regényedet, mintha a blogodba írnád?

    VálaszTörlés
  2. Ha a blogomba írok, akkor a saját hangomon írok, úgy, mint amikor szóban elmesélek valamit (bár szóban nem tűnik olyan hosszúnak, mint egyes bejegyzések :D). Ha viszont nem a saját hangomon írok, hanem valaki másnak a szájába kell szavakat adni, attól mindjárt rosszul érzem és elszégyellem magam. Valószínűleg alkalmatlan vagyok én erre. 13-14 éves koromra elkészült amúgy a regény, két spirálfüzet telt meg vele, és tetszett is. Aztán 16 évesen a kezembe került, elolvastam, és kb. sikítófrászt kaptam tőle. Azóta készül gépen a "végleges változat", ami a tervek szerint majd már normális lesz és tetszeni fog. 13-14 évesen még nem voltak ilyen hülye érzéseim, azóta kialakultak, így az újraírási folyamat maga már vagy 7 éve tart, és igen sok fejezet csak a fejemben van meg, mert amint leírom, gagyinak érzem. Vajon ki lehet adni a fejemet? :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai