Csak egy gondolat

Lehet, hogy az én 12 éve készülő "regényem" azért nem lesz kész sosem, mert nekem gondot okoz, ha nem a saját stílusomban és hangomon írok. Szabó Magdának azért lettek kész a regényei, meg azért lettek olyan jók, amilyenek, mert neki ez nem okozott gondot.

Megjegyzések

  1. Djoko2010. augusztus 29. 2:16

    Akkor kiében? Vagy csak arról van szó, hogy nem tetszik, amit írsz? Blogolás közben is van ilyened? És akkor mit csinálsz? És ha azt próbálnád ki a regényeddel is? Vagy ha úgy írnád a regényedet, mintha a blogodba írnád?

    VálaszTörlés
  2. Luca2010. augusztus 29. 2:40

    Ha a blogomba írok, akkor a saját hangomon írok, úgy, mint amikor szóban elmesélek valamit (bár szóban nem tűnik olyan hosszúnak, mint egyes bejegyzések :D). Ha viszont nem a saját hangomon írok, hanem valaki másnak a szájába kell szavakat adni, attól mindjárt rosszul érzem és elszégyellem magam. Valószínűleg alkalmatlan vagyok én erre. 13-14 éves koromra elkészült amúgy a regény, két spirálfüzet telt meg vele, és tetszett is. Aztán 16 évesen a kezembe került, elolvastam, és kb. sikítófrászt kaptam tőle. Azóta készül gépen a "végleges változat", ami a tervek szerint majd már normális lesz és tetszeni fog. 13-14 évesen még nem voltak ilyen hülye érzéseim, azóta kialakultak, így az újraírási folyamat maga már vagy 7 éve tart, és igen sok fejezet csak a fejemben van meg, mert amint leírom, gagyinak érzem. Vajon ki lehet adni a fejemet? :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Nepál

Szürreális belegondolni. Én itthon vagyok, puzzle-t rakok a gyerekeimmel, meditálunk, alszunk egyet ebéd után, játszótérre megyünk, bosszankodunk, hogy sehol sem kapni normális benti cipőt oviba/suliba, aztán olvassuk a Harry Potter első részét, amit mindkét gyerek nagyon élvez, és örülünk, mert meghozta a futár a Barbara Kadabarát, amit annyira megszerettünk, hogy két hónapig volt nálunk a könyvtári példány, és most, hogy vissza kellett adni, vettünk sajátot, aztán meg este jó zenére fordítok. Közben Nepálban ezrek haltak meg egy felfoghatatlanul szörnyű természeti katasztrófában, amiről most már nagyon sok videót láttam, de nem képes teljesen befogadni az agyam, hogy ez tényleg megtörtént, és azokban az épületekben, amiket egy pillanat roppant össze a sziklákat, egyéb törmeléket görgető sáros víz, emberek voltak, akiknek valószínűleg megijedni sem volt idejük, annyira gyorsan véget ért az életük. Meg ott vannak a videók a határról, ahol megijedni bőven volt idő, és akkor arra gondolo...
További információk

Utolsó pillanatban szólni

 Előkerül néha még ma is az a sztori, amikor még alsóban egyszer reggel 7-kor, a legnagyobb kapkodás közepén, induláskor jelentettem be, hogy környezetismeret órára kell egy paprika meg egy paradicsom. Aznap. Anyu széttárta a kezét, épp nem volt otthon egyik sem. Kértem, menjen el a boltba venni, ezen nevetett, reggel 7-kor ilyen plusz kirándulásokra nem volt idő. Erre elpityeredtem, hogy fekete pontot fogok kapni. Anyu válasza: "Majd legközelebb nem aznap reggel szólsz, hanem időben." Emlékszem, úton a suliba becsengettem egy kedves nénihez, akivel hazafelé beszélgetni szoktam. Neki jó nagy veteményese volt, de nem tudott segíteni. Nem tudom, végül megkaptam-e a fekete pontot, de az megmaradt, milyen stressz volt aznap reggel bemenni a suliba. Képzelhetitek, micsoda nosztalgikus élmény volt, amikor este fél 9-kor, villanyoltás után, a Bóbita közben egyszer csak megszólalt Viola az ágyból a tök sötétben: "Anya, holnapra falevelet kell vinni az oviba!" Fejem először:...
További információk