Alice és Csodaország

valamiért nagy hatással van rám.

Tegnap megbeszéltük anyuval, hogy ma megnézzük a Tim Burton-féle feldolgozást Csepelen, mivel rájöttem, hogy ő még ezt nem is látta, pedig az alapsztorit szereti. Ennek következtében már éjjel egész végig Alice voltam Csodaországban, és most nem a rajzfilmet, hanem stílszerűen a filmet álmodtam végig kis változtatásokkal, majd amikor hazajöttünk a moziból fél 6 körül, és lefeküdtem aludni, akkor még egyszer ugyanez, pedig előtte Charlie and the Chocolate Factoryt olvastam, tehát nem is az Alice volt a legfrissebb behatás.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai