Gyanús ez nekem
Nem egyszer és nem kétszer megesett már, hogy olvastam valamilyen könyvet, és abban az időszakban, amíg az kitartott, lépten-nyomon belebotlottam vagy az adott témába, vagy egy jelenetébe, vagy magába a könyvbe.
Volt egyszer valamilyen szó, amit nem ismertem, pedig magyarul volt a könyv, megnéztem az idegen szavak szótárában, jól megjegyeztem, majd utána egy hétig nem tudtam úgy bekapcsolni a tévét, hogy ne hangozzon el legalább egyszer.
Volt az Állatfarm, aminek olvasása közben nem kevésszer hallottam a mindenki egyenlő, csak vannak egyenlőbbek örök érvényű törvényét, pedig egyébként nem futok össze vele minden nap kétszer.
Volt az 1984, amit olyan hosszú ideig olvastam, mint még semmilyen másik könyvet (kivétel persze a Sisis kleine Schwester, ugye, ő a csúcstartó), és abban a kb. 3 hétben, míg terítéken volt, mindenhol idézgettek belőle, mindenhol elmondták, hogy olyan ez a mostani helyzet, mint az 1984, tényleg nem telt el nap, hogy ne jött volna szembe valahol.
Volt a Curious Incident of the Dog in the Night-Time, és akkor a befejezése másnapján azonnal sikerült véletlenül Fókuszra kapcsolni, annak is az utoló 10 percére kb., és akkor ott mi volt a téma? Hát csak nem az autizmus? Persze olyan fókuszosan megoldva, hogy beszélni akarnak egy autista srácról, akinek már 3 éve van munkahelye, mégpedig ugyanannál a cégnél, és akkor indítják az Esőemberrel a történetet, majd a filmet ihlető bácsit mutatják be három percben, majd Kulka új darabjáról mesélnek ugyanannyit, és a végén fél percet szánnak a riportalanyra is.
Most a Kopfrechnerin van soron, de még nem jött szembe a téma sehol. Meg is nézem mindjárt, hátha a napokban le akarják adni valahol az Ámbár tanár úr című nagyszerű filmet.
Volt egyszer valamilyen szó, amit nem ismertem, pedig magyarul volt a könyv, megnéztem az idegen szavak szótárában, jól megjegyeztem, majd utána egy hétig nem tudtam úgy bekapcsolni a tévét, hogy ne hangozzon el legalább egyszer.
Volt az Állatfarm, aminek olvasása közben nem kevésszer hallottam a mindenki egyenlő, csak vannak egyenlőbbek örök érvényű törvényét, pedig egyébként nem futok össze vele minden nap kétszer.
Volt az 1984, amit olyan hosszú ideig olvastam, mint még semmilyen másik könyvet (kivétel persze a Sisis kleine Schwester, ugye, ő a csúcstartó), és abban a kb. 3 hétben, míg terítéken volt, mindenhol idézgettek belőle, mindenhol elmondták, hogy olyan ez a mostani helyzet, mint az 1984, tényleg nem telt el nap, hogy ne jött volna szembe valahol.
Volt a Curious Incident of the Dog in the Night-Time, és akkor a befejezése másnapján azonnal sikerült véletlenül Fókuszra kapcsolni, annak is az utoló 10 percére kb., és akkor ott mi volt a téma? Hát csak nem az autizmus? Persze olyan fókuszosan megoldva, hogy beszélni akarnak egy autista srácról, akinek már 3 éve van munkahelye, mégpedig ugyanannál a cégnél, és akkor indítják az Esőemberrel a történetet, majd a filmet ihlető bácsit mutatják be három percben, majd Kulka új darabjáról mesélnek ugyanannyit, és a végén fél percet szánnak a riportalanyra is.
Most a Kopfrechnerin van soron, de még nem jött szembe a téma sehol. Meg is nézem mindjárt, hátha a napokban le akarják adni valahol az Ámbár tanár úr című nagyszerű filmet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése